Most jövök a tûzijátékról. A Lánchíd és a Batyi között voltam félúton. A felsõ rakpartról azt láttam, hogy testek hevernek mindenfelé. Lementem. Akkor még egy mentõ sem volt ott, egy nagyhangú orvos intézkedett egy 12 éves kislány körül, aki agyalapi sérülést szenvedett. Ez a kislány késõbb meghalt. Az apja õrjöngött, majdnem többen kellett foglalkoznunk vele, mint a kislánnyal.
Volt egy fiatal lány, nyaki gerincsérülést szenvedett, csak azt ismételgette, hogy "Istenem, segíts!". Késõbb, amikor neki is jutott egy mentõorvos, Ambu-ballonnal lélegeztették, de vénát nem tudtak szúrni szegényen. Ahogy a fejét mozgatták, hallottam, ahogy crepitál a csontja. Aztán kiabáltak, hogy "újraélesztés, újraélesztés!" Azt hiszem, az a sérült is meghalt. Késõbb a nyaki sérültet intubálták, vákuumágyba tették és elvitték.
Aztán megjöttek a tûzoltók. A III. kerületbõl a parancsnokhelyettes is ott volt, ugyanúgy dobálta a traverzek roncsait, mint a többi tûzoltó. Megjelent a Roham2 és a Csoport2 is. Utóbbi látszólag céltalanul száguldozott a környéken, lejött az alsó rakpartra is, aztán felment, át a hídon, aztán Pesten láttam villogni a kék-piros lámpáját.
Amikor már volt ott elég mentõ, meg tûzoltó, a halott kislány apjával próbáltam foglalkozni, teljesen begõzölt, magát okolta. Akkor elkértem a nevét, címét és visszamentem a mentõhöz, amiben feküdt és egy rendõrnek megadtam az adatokat, hogy legalább azt tudják, ki fekszik a mentõben. Az apjával azt beszéltem meg, hogy utána elkísérem a Délibe, a feleségétõl elszakadt, onnan ment a vonatjuk. Amikor visszamentem, nem volt sehol. Remélem, nem tett kárt magában.
Informatika és tudomány
