Az egyik versem:
Csata után
Hömpölyög a víz, árad a folyó,
Kik harcolni mentek, azok fele halott.
Nem látnak már semmit, csak a kéklõ eget,
Nincs már más világuk, csak a könnyû felleg.
Hömpölyög a víz, árad a folyó,
Itt-ott még megszalad lovas nélkül egy ló.
A folytó köd mindent befed,
A feleségük, mondd, kit szeret?
Egy halottat, egy nyomorékot?
Most patak csobog, hol egykor vér folyt.
A víz mindent tisztára mos,
Már csak emlékek szállnak ott.
Egy ócska ruha, egy emlékfoszlány,
Van köztük rossz, de van, ami vidám.
Egy csöpp kis gyermek, gyereksírás,
Már egy hónapja volt, és nincs, ki sírt ás.
De még van emlék, még van gondolat,
S így a hõsök neve örökre fenn marad...