Ennek két oldala van. Mi a rosszabb, hogy Mo.-on mindenkinek õszintén kiül az arcára hogy a fasza is tele van mindennel, ha bemész egy vendéglátó egységbe akkor sokszor bunkón viselkednek veled, még te érezd magad rosszul hogy a pénzed otthagyod... vagy inkább az a gázabb, hogy az emberek arcán egy álmosoly van, és mindenki vigyorogva szolgál ki téged / beszélget veled, még akkor is ha igazából teli van a fasza?
Nem tudom, bármennyire is kétszínû az utóbbi, nekem sokkal szimpatikusabb, mert sokkal elviselhetõbbé teszi a szürke hétköznapokat... Másfél évig éltem angolszász területen, és amikor hazajöttem mellbevágott ami fogadott a budapesti tömegközlekedésen. Full kriptahangulat, mindenki besavanyodott, undorodott arccal bambul magaelé. Ha mosolyogva, jókedvûen beszélgetsz valakivel akkor meg mindenki olyan fejjel néz téged, mintha ki akarnának nyírni. Qrva szánalmas szerintem. Most erre lehetne mondani, hogy mi mennyivel szarabbul élünk, de nem! Rohadtul nem élünk annyival szarabbul mint amennyivel depisebbek itthon az emberek. Sõt, szerintem Budapest, és sok vidéki városunk kifejezetten jó helyek, és minden külföldi ismerõsöm, aki eddig meglátogatott engem ugyanezen a véleményen van, és egyik se értette miért ennyi a pesszimista ember nálunk.
Ahogy Timber is írta külföldön sem kolbászból van a kerítés, ha elmész kintre egy alap munkát elvégezni, akkor elég erõs lemondások / kompromisszumok árán tudsz csak spórolni / jobban keresni mint itthon.
Pontosan jobban keresni nem nehéz, de kint sokkal drágább is az élet. Iszonyat pénzeket elvisz az albérlet + kaja + szórakozás.
Ezzel most nem akartam senkit lebeszélni arról, hogy kipróbálja magát külföldön, sõt, erõsen javaslom, hogy fõsuli alatt / mellett / félév-évet csúsztatva menjen ki, és dolgozzon kint egy kicsit, mert nagyon jó élettapasztalat, sokat tanulhat belõle az ember. De hogy én hosszútávon nem élnék angliában / nyugat európában, nem építenék ott karriert, az is biztos. Egyrészt azért, mert a komoly, jó munkákat mind helyi lakosok végzik kint, hiába lennél te rátermett, tehetséges egy magasabb pozícióra, te mindig is csak egy külföldi leszel... én meg nem akarok pizzafutár / pincér lenni életem végéig, másrészt meg vannak sajátosságai Magyarországnak, amik rohadtul hiányoznának - hiába élnék talán picit jobban Angliában (anyagilag), ha nem mehetnék le a haverokkal a Balatonra egy jó fokhagymás-tejfölös lángost benyomni nyáron, ha kedvem szottyan. Felkenhetném a falra azt a + pénzt amit ott megkeresek, vagy valószínûleg vehetnék belõle valami értelmetlen technikai kütyüt, amire igazából nincs is szükségem (mert az ottani fizetésekhez képest ami itthon luxus kategória, az ott tök alap).
Összevetve, minden negatívumával együtt én sokkal jobban szeretek magyarországon élni, a családom / szeretteim / örök haverjaim között, mint külföldön a közvetlen / kedves idegenek között, ahol mindig csak egy bevándorló leszek.
Én mondjuk elég erõteljesen szociális típus vagyok, mint ahogy az látszik, ha valaki nem igényli a társaságot, inkább magányos farkas, az lehet hosszabb távon jól tudja magát érezni kint is.