A korábbi interjúval egy időben természetesen megkerestem a honi italo disco zenei stílus másik jeles képviselőjét is, Mflex-et, azaz Mflex Sounds-ot is, hogy egy rövid elektronikus párbeszéd útján felkérjem őt is egy villáminterjúra. A „ki fia borja, mit és hogyanok” után szerencsére nem zárkózott el a zenei párbeszédtől, de csak sokadik próbálkozásra és győzködésre sikerült végre egy megfelelő időpontot találni az infók összegyűjtésére. A cikk végülis nem lett rövid, teljes terjedelmében közlöm.
Ezúton és itt nyilvánosan is szeretném megköszönni Mflex-nek az interjú elkészítéséhez szolgáltatott információkat.
EXKLUZÍV
Szia Mflex! Köszönöm, hogy rendelkezésre állsz és közvetíthetek talán kevésbé ismert infókat a hallgatóid, rajongóid felé. Kezdjünk is bele.
-Ismert a tulajdonneved, megtalálható rólad egy rövidebb, de velős leírás is és számtalan helyen látni Mflex Sounds audiovizuális publikációit. Azt viszont talán a széles rajongótáborodból is kevesen tudják, hogy amikor nem zenélsz, mivel foglalkozol, vagy pl. mi az eredeti szakmád.
Szia! Igen, viszonylag tudatosan osztottunk meg eddig információkat és úgy gondoljuk, a privát szféránk megtartása mellett alapvetően nem is a hétköznapjaimmal szeretném a rajongókat untatni, de legyen ma egy első és utolsó kivételes nap, amikor erről beszélünk.
-Ezek szerint csapatban dolgozol?
Nem, igen és részben igen , alapvetően önállóan végzem a zenék, dallamok, hangszerelés komponálását és felépítését, keverését, de természetesen nekem is szükségem van és jólesik minden segítség és támogatás a munkáim, alkotásaim létrehozása során. Megvan az a néhány ember, akikkel régóta együtt dolgozom és közel engedem őket a tűzhöz, kikérem véleményüket és hallgatok rájuk.
-Meg lehet tudni, hogy kikről van szó?
Szinte a kezdetektől nagy segítségemre van mindenben DMCALLOFMUSIC, aki executive producerem is, illetve később bekapcsolódtak „a lányok”, is akik részben vokál részekkel, ötletekkel, véleményekkel és dalszövegírással is támogatnak.
Bár én perfekt angol vagyok, de az amerikai-ausztrál angol keveréket használom, ami 70%-ban inkább az amerikai nyelvhasználatra támaszkodik ének közben is. A dalszövegírás viszont más világ, sem könnyen, sem szépen nem megy annyira jól,mint Cora segítségével, aki „pillanatok” alatt elképesztő érzékkel tud dalszövegeket írni, jóval többet is, mint ami kell, ezért tudjuk belőle kiválasztani, hogy melyik hangzik jobban az adott dalhoz, melyik szöveg passzol érzelemben, tartalomban az elképzeléseimhez.
További segítségeimre van egy-egy készülő zenémhez akár ötletekkel, vagy hanggal, pl. Farda Kriszta, vagy Pünkösti Judit. Divi-vel (Busa Vivien) pedig elkészült már egy dal, de egyelőre még a „garázsban” tartjuk. Várhatóan lesz több közös produkció is, egyelőre erről többet nem mondhatok.
-Tehát akkor mit csinálsz a szürkébb hétköznapokon?
Igazából nincsenek hagyományos értelemben vett hétköznapjaim, minden napom egybefolyódik a teendőimmel és sokszor a hétvégékkel, ünnepekkel is, rengeteget dolgozom, sokat kell munkaügyekben külföldre utaznom, jelenleg is sokat ingázom Kanada (ami a jelenlegi lakhelyem) Németország, Ausztria és Magyarország között, maradék kevés időmben zenélek és alkotok, ez segít kikapcsolni a munka stresszes környezetéből, mert a különböző rövid és hosszú távú üzleti vállalkozásaim nagyon megterhelőek. Jelenleg is ezen vállalkozások igazgatása és menedzselése foglalja le időm nagy részét, tehát „sajnos” nem a zenélésből élek és egyelőre nem is látom azt, hogy ez releváns lehetne (hozzáteszem, szerencsére nem is a pénzért zenélek, élvezetből teszem, és remélem ez érződik is a megjelent műveken).
-Honnan erednek a zenei gyökereid, minek köszönhető a látható és mérhető sikered, mi motivált abban, hogy elkezdj akár a zenével, akár a különböző hangszerekkel (főképp szintetizátorokkal és dobokkal) is foglalkozni.
Szokták mondani, hogy a zene belülről fakad! Nálam ez hatványozottan igaz, bár fiatalabb koromban voltak már zenei ambícióim, tanultam dobolni is, de 3 évvel korábbig nem nagyon foglalkoztam a gyakorlatban azzal, hogy én zenét szerezzek, én is ugyanolyan zene hallgató, rajongó és gyűjtő voltam, mint sokan mások, csak gondolatban játszottam el vele, hogy „ezt vagy azt” én is meg tudnám csinálni, de akkortájt vagy addigra megtört a jég és egy kósza ötlettől vezérelve próbára tettem magam és a képességeim, melyet azóta is folyamatosan fejlesztek, lassan 2 éve zongora és énekórákat is veszek. Kedvenc dob hangjaim alapját a 80-as évek italo disco és synhtpop zenéiben előszeretettel használt – akkortájt csak úgy neveztük „a hatszögletű elektromos” Simmons dobkészlet adja. Ez sok zenémben felcsendül. A kezdeti sikerek és pozitív visszajelzések megadták azt a kellő lökést, aminek eredményét gyakorlatilag folyamatosan lehet látni és követni, és aminek köszönhetően az első év végére gyakorlatilag egy egyedi és jellemző hangzásvilágot hallgathatunk. A zenéim és dallamaim alapjai 80%-ban szinte már fejben összeállnak, majd ezeket az „agyszüleményeket” gépre viszem és kiegészítem a mára már talán nagyképűség nélkül meghatározható Mflex Sounds stílussal. A zenék megkomponálásánál, sok új, szinte a legmodernebb, valamint régi (vintage) szintetizátort, mesterbillentyűzetet is munkába fogok, természetesen jó néhány DAW program kíséretében (FL STUDIO, CUBASE, REASON, LOGIC, ABLETON) és persze rengeteg egyedire szabott vsti hangot is felhasználok, egytől egyig kizárólag legális kiegészítőkkel dolgozom, mindezen hardver-szoftver összetevők igen jelentős anyagi ráfordítást igényelnek a részemről. Egyébként a zenéimben hallható számtalan szintetizátor hangból jó néhányat viszont teljesen egyedül programozok le, nevezhetjük úgy is, hogy állandó kísérletezgető vagyok, mert imádok új és egyedi szintetikus hangokat előállítani.
-Van-e akkora bevételforrásod a zenéidből, eladásokból, hogy csak ezzel tudj foglalkozni?
Ha-ha! …Nincs! Amint azt tudjátok, a zenéim többsége ingyenesen jelent meg, legalábbis az első 2 album, mintegy 40 zenével, ezután kezdtük próbára tenni a fizetésre, vásárlásra hajlamos vagy hajlandó réteg felmérését. Nem mondom, hogy nagyságrendileg jelentéktelen lenne a bevétel, de valójában senki sem gondol bele, hogy 1-1 zene és illusztrációként szolgáló videó létrehozása mennyi időt, pénzt, mentális és tényleges energiát (áramot) emészt fel. Rengeteget! Számot nem is mondok, de többen biztos karóba dőlnének, ha az egyenleget meglátnák a hónap végi áram számlájukban, mert a stúdióban csak úgy tudok dolgozni, ha minden be van kapcsolva, ilyenkor néhány kW folyamatosan „ketyeg”. Ennek megtérülése jelenleg csak a rajongói bázis és a letöltések, kommentek és egyéb hozzászólások számában, nagyságában mérhető, tehát inkább mentális elismerés, bár szerencsére van egy viszonylag stabil vásárlói fizető réteg, akik a valóban minőségi hangzásra fordítanak nem csak figyelmet, de pénzt is. Ebben az egészben csak egy dolog szomorít el picit, alig-alig van köztük magyar, pedig pontosan látom, látjuk a magyar letöltések, megtekintések és megosztások számát is, látható, hogy a zenék mikor és merre és hogyan bukkannak fel a net legszélesebb köreiben. Ellenben többnyire lengyel, orosz, ukrán, japán, svéd, német, finn, angol, amerikai (usa), mexikói, argentin, francia vásárlóimból akadnak.
-Nem gondolkoztál még élő fellépéseken?
Nem! Amennyiben elérném az értékesítésben pl. az 1500-as számot , akkor felkészülök rá, pontosabban akkor látnám értelmét egy ilyen produkció megalapozásának. Jelenleg ez nem életszerű. Haknizáshoz nem vagyok partner. Ha van szabadidőm, akkor a számomra mindennél fontosabb családdal töltöm.
-Érdekességképpen elárulod, hogy merre laksz és melyik korosztályt képviseled?
44 éves vagyok, s remélem nem csak a korosztályom zenei ízlését képviselem, hisz folyamatosan törekszem szélesebb zenei stílust is kedvelő rétegeket és különböző korosztályokat is meghódítani a zenéimmel, bár ez általános törekvés sok zeneszerző részéről, de a rendelkezésünkre álló adataink alapján bizakodó vagyok.
Mint mondtam, jelenleg Kanadában, ott a keleti part közelében élek, de itthon sem égettem fel magam mögött mindent, van hová hazajönnöm és a barátaim, szüleim is itthon vannak. Pécs a szülővárosom és sokáig ott is laktam.
-Lehet-e vagy lehetne-e manapság a rengeteg zenei irányzat között ebben a mára viszonylag szűk rétegeket vonzó stílusban hivatásszerűen megmaradni?
Ebben a viszonylag szűk rétegre (főleg a korosztályunkra és a 80-as évek diszkózenéit kedvelőkre) korlátozódott rajongói tábor mellett úgy gondolom, ha a „hivatástudatod”, zene szereteted, alkotói megnyilvánulásaid nem párosulnak vagy kötődnek a közvetlen megélhetésedhez, akkor bármikor és bármeddig maradhatsz bármelyik stílusban, én egyelőre maradok az Mflex Sounds-ban!
-Dolgozol újabb zenéken, albumon? Mi és mikorra várható? Milyen kiadásokat preferálsz mostanában, fizikai korong (CD, vinyl stb.) vagy inkább az elektronikus értékesítést?
Rengeteg zene van készülőben, és sok áll máris sorban arra várva, hogy szépen-lassan megjelenjen. Egyelőre ihletből szinte csurdig vagyok, persze mire mindenből egy végleges verzió megszületik az hosszú út és rengeteg változatot termel, de van, hogy az elképzelhetetlennél is gyorsabban elkészülök 1-1 zeneszámmal. Ez is persze sok mindentől függő játszma.
A következő dalom a ROCK MY HEART címet viseli, nemrég kezdtük el a beharangozását, egyelőre még demó formájában sem fog kimenni belőle részlet, ütős meglepetésnek szánjuk, annyit azért elárulok, hogy egy POWER ITALO DISCO EXTASY produkció lesz. Hogy ez pontosan mit jelent, az majd kiderül hamarosan.
Alapvetően a fizikai korongokat részesíteném előnyben, de mint sok minden, ez is akkor nyerné el valóságát, ha annak a vásárlóerő is értelmet ad. Egyelőre nem ad. Limitált példányszámú fizikai hanghordozók kiadásán gondolkodunk, ezek a tervek a közeljövőben kaphatnak létjogosultságot. Addig marad a jelenleg is elérhető és kihasznált elektronikus értékesítés és a különböző helyeinken (mflexsounds.com, Youtube, Soundcloud stb.) való internetes megjelenés.
-Mennyire szorosan tartod a kapcsolatot a rajongókkal? Neked van rá időd, vagy ebbe is besegít a háttérből valaki vagy a csapatod foglakozik a mindennapos kommunikációval?
A személyes napi kapcsolattartásra és mindenki mindenfajta üzenetére, kérésére reagáláshoz természetesen nincs kapacitás. Mivel kevés az időm, ezért egy kedves ismerős, egy úgynevezett „Mflex Sounds hölgy asszisztens” kezeli pl. a facebook oldalamat elég gyakran. Reklámozás, ismeretségek elfogadása és néha privát válaszokban is. Viszont kimondott ügyfélszolgálatunk nincs, de általánosan a nagyobb közösségi oldalakon és honlapunkon keresztül közösen tartjuk a kapcsolatot a rajongókkal, s ott is osztjuk meg a lényeges vagy új információkat.
-Ki a kedvenc zenei előadód, melyek a kedvenc stílusaid?
Egy-két kedvencet talán nem is lenne értelme kiemelni, pontosabban bűntudatom lenne a nem említett 300 vagy 3000 másik miatt, de alapvetően szeretem a 80-as évek italo diszkó és spacesynth zenéit, a 90-es évek több diszkó irányzatát, és a trance, vokál trance, ambient stílusú zenéket is kedvelem. Viszont, aki ismer régebbről, az tudja, hogy a toplistám első helyén a mai napig a THE IMMORTALS - THE ULTIMATE WARLORD (long version) az a zene, ami az évek során a vinyl-ről digitalizált változatában több ezerszer lefutott már nálam és ami számomra egyszerűen megunhatatlan alkotás. Tulajdonképpen nem is Italo Disco, inkább space rock-nak hívom, ha lehet így nevezni.
De persze a régi nagy Italo Disco neveket és kedvenceket, mint írtam képtelenség lenne leírni, de talán a hirtelen felindulásból elkészített és most véletlenül „beugró” FABIAN NESTI - HEIGH HO című zene az, amire rögtön rávágnám, hogy maga az original Italo disco!
-Mit csinálsz, mivel foglalkozol a szabadidődben, már ha van.... (a zenélésen kívül)?
Kedvenc szabadidős programjaimat átfogja a sport, küzdősport, motorozás, zenehallgatás, filmezés, filmnézés, fotózás, és a vintage hifik és szintetizátorok. De ez mind csak a CSALÁD után!
-Mi az, amit a fentieken felül megosztanál a rajongóiddal, zenéidet szerető hallgatókkal? Mit üzensz nekik?
Az életem úgy alakult, hogy átértékeltem sok mindent és úgy gondolom, nagyon sok olyan dolog van, ami egyszerűen nem lényeges, pl. a neten lógva eltöltött rengeteg idő és viták sokszor csak ismeretlenekkel, új tv, új mobil, új pc, új autó, új ruhák, melyik filmet nem láttam még stb., és még millió ehhez hasonló, számomra már lényegtelen dolgot tudnék felhozni, de amikor (csak példa) az életben komoly traumákkal szembesülsz, akkor átértékeled a dolgokat és a fejedet fogod a falba verni, hogy miért az előbbieket tartottad eddig fontosnak. Többnyire azért, mert te önmagad és a „rendszer amiben élünk” is erre ösztönöz, de ezt a „járványt” egyszerűen lerázhatjuk magunkról, ha akarjuk. A dalaim is a legtöbbször ennek fényében készülnek, sokszor szólnak a szerelemről, szeretetről, bánatról, álmokról. Búcsúzóul talán az egyik dalom utolsó sorait idézném: