Kicsit zavaros ez elsõ rész. És helyenként igen sekélyes, még akkor is, hogyha ilyenkor épp a sekélyességet akarják bemutatni. Pl. az elsõ 20 percben van vagy 10 olyan jelenet, amiben nem d*gnak. Bár pornófilmekre jellemzõ fedetlen testrészek ugyan nem villannak ki, azért az ember a pocíziókból, az ábrázolás módjából, és a "hangeffektek"-bõl még is arra asszociál, hogy ilyen alapvetõ emberi ösztönöket megcélzó "mûalkotásba" csöppent. Ami alapvetõen jó az Courtney Cox játéka, bár néha õ is túlságosan rutinból dolgozik. Ahogy szokták mondani nem küzd a szerepben / vagy szerepért eléggé. De azért mégiscsak Courtney Cox, akit fura 10 év jóbarátok után ilyen kegyetlen szerepben látni...
Merthogy:
Az alapötlet a következõ lenne. Lucy Spiller két híres hollywood-i magazinnak is fõszerkesztõje. Az egyik a nívósabb Now, a másik az alantas búlvár a Drrt (nem, nem írtam el, valóban így írják a "dört"-nek ejtett lapot.) A lényeg, akirõl a Now-ban jót írnak, annak jobb lesz, akirõl a Drrt-ben megjelenik egy kis szaftos pletyi az lehúzhatja magát... Esetleg annyira összeroppan, hogy a nap végére már egy bütykös kéz húz egy számot a lábujjára (by: Kútfejek). Tehát Lucy szinte mindenkinek - vagy legalábbis a még 100%-osan be nem futott sztárokon kívûl minden próbálkozónak- a sorsáról dönthet. Nah, mondjuk ez egy kicsit erõs a gyomromnak, de viszonylag hihetõen van felépítve. Arra azért ügyel Lucy, hogy mindig igazat, vagy legalábbis igazolhatót írhasson. És, hogy hogy jut hozzá a féltve õrzött titkokhoz, mikor mindenki tudja, hogy csak õ hozzá nem szabad, hogy eljussanak az infók... hát itt jön képbe másodszor a hatalom. Tulajdonképpen kicsi ügynök beszervezõsdit valósít meg az infókért.
Mindenesetre: nem tudom kikerülni ennek a mûsörnak az összevetését a másik, ugyancsak ex-Friend, által fõszerepelt Studio 60 on the Sunset Strip-pel.
Sajnos ez a mûsor sokban alulmúlja azt, és ez azért lehet fontos, mert van némi párhuzam közöttük a Frineds-es múlton kívül is: itt két hollywood-i hetente megjelenõ magazin készítésérõl, és készítõirõl, ott egy hollywood-i hetente adásba kerülõ mûsörról, és készítõirõl szól a fáma. Azon túl, hogy itt csupán C.C.A.-re építenek, ott felvonultatnak egy egész hatalmas szereplõ- és készítõgárdát (imádom pl. Amanda Peet-et, és késõbb még érdekes lehet, hogyha párhuzamot vonunk a két nõi fõszereplõ, illetve karakter között).
Amiért érdemes megnézni a Pilot-ot, azok azok a képi megoldások, amiket én még soha nem láttam, vagy talán soha nem is voltak sorozatban. Már most tudni, hogy az a jelenet klasszikussá vált, és sokat fogják emlegetni, mikor vér hull alá, lágy esõ gyanánt, (a még nem említett, zakkant barát képzeletének játéka).