Na hogy képben legyek meghallgattam néhány számot. Bizonyára kitaláltátok el fogom mondani a véleményemet, kegyetlenül:
Elösször is vonatkoztassunk el ettõl az EMO dologtól meg a dalszövegtõl, ezekt másodlagos tényezõk.
Kedzdjük az énekessel, röviden és tömören: nem tud énekelni, az hogy hamisan az egy dolog, azon lehet csiszolni, de szerencsétlen úgy mutál mint állat (énekléshe illik felnõni), meg egy énekes a tudjon hangosan és tisztán énekeli (pl: Chester Bennington, de ilyen teljesítményt egy 17 évestõl ne várjunk azért)
Na aztán a gitáros, a srác (?? talán...) összesen 3 riffel dolgozik, azok se egyéniek, egy gitáros tudjon saját stílussal is elõállni ( pl: Wes Borland, de õ szerintem gitárral a kezében született...)
Dob az meg no comment, annak az lenne a lényege hogy pörögjön tõle egy szám (Breaking Benjamin - Blow Me Away, vannak olyan részek ahhol tökéletesen lehet hallani hogy mire gondolok), de ebbe max 10 szer ütnek rá vmire.
Röviden és tömören: aki ezt hallgatja az nem tudja hogy milyen az igazi zene...