Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelmûen két részre tagolható. Az elsõ
egységet az elsõ és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és
a negyedik sor. Ez már a rímképletbõl is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy mûvé, hogy egyszerre tartalmaz
személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél
érzékelhetjük, a költõ kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja
vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik
boci természetesen a költõ, akinek szerelmi bánata van.
>
Feltûnõ, hogy az elsõ szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók
meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti
bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan elõforduló
oppozíciók.
>
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka,
de nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendûsége is éles
ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendûségével, a 'tarka' szó
pedig
önmagában alkotja a legerõsebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és
fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a
szerelem természetének kettõsségére, ami Catullus óta minden
jelentõs szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk elõtt, aki
bár 'tarka', vagyis a költõiség minden szépségével, rútságával,
örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a
hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a
költõ sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon
találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az
üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplõ egyetlen ige, ez
viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'.
Az egész verset átszövõ kettõsség itt is megtalálható, hiszen szó van
egyszer a költõ érzéseirõl, amik egytõl egyig elhagyják a költõt, aki
már
képtelen arra, hogy eltartsa õket, és elköltöznek valaki másba, aki még
képes táplálni õket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész
szintén mind elpártoltak tõle, mivel szerelmi bánatában képtelen
költeményeivel etetni õket.
A másik, az általános érvényû boci maga az élet. Itt az elsõ szerkezeti
egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet
sokszínû, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért
maradt el a 'de' kötõszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költõi
nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is
szó van. Nem teljesen egyértelmû ugyanis a 'de' szó használata.
Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínû
MERT
nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris
sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe,
esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb
kettõsség, amit a költõ nem old fel, mindenki kedve szerint
értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetõséget, hogy az
élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelmûen a fentiekben már
említett 'megyünk' ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni /
ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli
jelentõsege van itt a többes szám elsõ személynek, vagyis mi
mindannyian 'megyünk', mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az,
ami örökérvényûvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig
foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is
foglalkoztatni fogja õket. A vers tehát örök problémát feszeget, és
végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít
majd, 'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét
ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költõ az élet igazi
céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok
legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos
formába öntve olyan meggyõzõen szakad ki a versbõl, hogy méltán
sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb mûvészi alkotások
közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
Informatika és tudomány
