Ez a Sly gyerek tud valami, na. Két éve a Rocky Balboa történetét olyan mély tiszteletadással zárta le, hogy mind a nézõk, mind a kritikusok, mind pedig az én elismerésemet kiérdemelte. Idén meg a másik kultusz figuráját, Rambot küldte hasonlóképpen emelt fõvel nyugállományba. Nem kívánok most köntörfalazni: a filmben minden a helyén van! Minden zökkenésmentesen, papírforma szerint mûködik, úgy ahogy azt egy Rambo filmtõl elvárhatjuk. Sajnos eddig csak az elsõ részrõl volt elmondható, hogy erõs üzenetet hordozott magában, a másik két epizódban kissé háttérbe szorultak a bölcsességek, de itt ismételten helyet kaptak. Hát igen, a mozi brutális. És ez a brutalitás nem fogható semmilyen eddigi filmen látotthoz. Tehát a Fûrész-sorozat is durva, de itt súlya is van. Minden egyes lövésnél, üvöltésnél összeszorult a gyomrom, a találatok beleégnek a retinánkba és a módjával alkalmazott kézikamerás módszer az átélést jelentõsen elõsegíti. Megizzadt a kezem, ami nem nagyon szokott elõfordulni. A korábbi részekre és Trautman ezredesre flashbackek segítségével emlékezhetünk, és nem utolsó sorban visszatér a "It's a long road" is. Érdekes egyébként, hogy a film során egyszer sem mondják ki a Rambo nevet, ezzel is utalva arra, hogy a karakter örök és mindenki számára egyértelmû. Egyetlen gyenge pont talán a Dexteres Julie Benz lehet, valahogy nem sikerült neki hihetõvé tenni a szerepét. Nézze meg mindenki, és javaslom, hogy moziban nézzétek, mert eddig Rambo filmet nem nagyon láthattunk nagyvásznon és remélhetõleg már nem is fogunk.