Bemegyek a nagykönyvtárba. Megnézem az éppen csak úgy elém kerülő könyveket miközben csak úgy össze vissza sétálgatok a polcok közt. Mi az esélye annak, hogy mondjuk látott száz könyv között akár egy is lesz, ami engem érdekel? Nagyon kicsi. Persze köthetek kompromisszumot egy érdektelennel. Vagy kereshetek - fáradtsággal és kitartással - célszerűen, tervszerűen. Ha jó a cél és jó a terv, a könyvtár választékának legalább 80-90%-a vagy több rögtön kiesik. A maradékot át kell mustrálni és annak 20%-ában biztosan lesz az ami nekem passzol. (Nőkre fordítva a szót, a nekem passzolban az is benne van, hogy én is passzoljak neki).
Úgy találtam, hogy ez egy általános mintázat az életben. Mondhatni mindenre egyformán vonatkozik.
Hülyeség tehát azt várni, hogy 100-ból 100 oké legyen.
És egy könyv rendkívül esztétikus és igényes vonzó kötéséből - külsejéből - nem lehet következtetni annak tartalmára, és hogy az aztán mennyire passzolna nekem. Le kell venni a polcról, vagy ki kell kéretni a raktárból - mert nincs minden elől a polcokon - ki kell nyitni és bele kell olvasni vagyis el kell tölteni vele egy kis időt