Azért ne értsd félre, nem akartalak ezekkel a hozzászólásokkal megbántani!
Anno, amikor én tanultam programozni, még a kis vidéki iskolák nem juthattak IBM(-kompatibilis) számítógépekhez, így maradtak a jól bevált Commodore-ok és szerencsére nekünk jutott a HT1080Z-bõl is 1db. Általános iskolában alig vártuk a tanítás végét, h bekunyeráljuk magunkat egy-egy órácskára, h "gépezzünk" egy kicsit. A gyári játékok még nem voltak annyira közkézen és nagyon sokat foglalkoztunk a különféle programok megírásával.
A BASIC-ben való gondolkodástól a mai napig nehezen tudok megszabadulni - olyan lehet ez, mint nem magyar nyelvû területen magyarul gondolkodni, de más nyelven megszólalni.
Másik alternativa az assembly volt: akik negyedikes korukban (tehát 10 évesen) belecsöppentek a számítógépek és a BASIC világába, nyolcadikra (négy év múlva) eléggé felnõttek a feladatra, h akár önállóan is elkezdjenek assembly-vel foglalkozni. Ez volt a Home Computer-idõk végének a legszebb évei: az igazi scenerek (ahogy ma mondanák) abból a társaságból kerültek ki és szerencsére idõben beköszöntött az olcsó PC-k korszaka, hogy mire ezek az emberek egyetemre kerültek, már tudtak mivel dolgozni otthon is.
Én nagyon késõn jutottam saját számítógéphez, de egyetemen volt lehetõségem buherálni kicsit. Nekünk (BME) szerencsére PASCAL-t tanítottak, majd jött a VizilóBA..IK és azóta csak azt nyomják (persze én is szeretek benne programozni azért ;) )
A hálózatok, majd a web megjelenése jócskán kirántotta az ember alól a talajt, nem beszélve a kismillió új termékrõl a piacon: ember legyen a talpán, aki el akar igazodni a lehetõségek között manapság.
Maradtam a szûkebb szakterületemnél (gépészet) és csak olyasmire választok programnyelvet, ami érdekel, vagy aljas szándékom van vele - pl.: python fordítóval lehet sis állományt készíteni Symbian alá - na, ezért tartom én megtanulandónak magamnak a Pythont.
A pedagógiához: anno azok lettek programozók fõként, akiknek volt tehetségük és szorgalmuk. Sztem akkoriban amikor az én pályám startolt, nem látták sokan a perspektívát ezen a területen. Ma, amikor nem is a belbecs a lényeg, hanem a külcsíny, könnyû megélhetésnek néz ki a programozói hivatás. Épp ezért anno az ment programozónak, aki tehetséges volt és kitartó, ma az, aki úgy gondolja, ebbõl röhögve meg fog élni - öt év alatt majdcsak összekapar egy kis tudást.
A Hello World is ezt sugallja számomra: aki a C fordítóját készítette, õ kezdheti úgy a könyvét, hogy Hello World!
Csak hogy érezze mindenki a tudás és az önbecsülés súlyát: a NavNGo fejlesztõje most hirdetett felvételt programozóknak. Egy nagyon jó programozó egy ilyen hirdetés láttán gondol-e arra, hogy ezek néhány éve egy szobában alapították a céget ketten, szinte szellemi tõkébõl. Ha én jó programozó vagyok, akkor akarok-e nekik dolgozni?