"Valahogy úgy, hogy egyáltalán nem olyan objektív létezõ a szemünkben, mint az anyag, hanem tudati, és éppen azért, mert tévesen képzeljük el, mint ha az idõnek valami önálló, tapasztalható léte lenne, mint valami dimenzió.
Úgy képzelem el az idõ mérését, hogy van egy anyagi változás, egy folyamat, és ebbõl a folyamatból kiragadott rész jelent egy egységet, amit mi másodpercnek/órának/napnak... hívunk.
Tehát van egy mechanikus falióránk, a kismutató megtesz egy kört, és ezt nevezzük mi 12 órának. Ez teljesen visszavezethetõ csak anyagi változásra, hiszen csak a mutató mozog (na meg a többi jelenség, amit a szerkezettel mérünk). És mi ebbõl vonjuk le a következtetést, hogy van valami, amit ez a változás mér.
gyakorlatilag egységnyi mozgáshoz viszonyítjuk a jelenségek változását, mozgását, és azt nevezzük idõnek.
ugyanúgy megállná a helyét számításban, ha egységnyi mozgással számolnánk, nem pedig idõvel."