A pudding próbája az evés, az elmélet próbája pedig a kísérlet. Legyen az gondolatkísérlet, vagy fizikai kísérlet. Sztem nagyon is jól tetted fel a kérdést. Mivel nem értek a témához és nem is célom tanulmányokat végezni a területen, önérzetes sem lehetek itt, mert mire föl lennék az?
Ugyanakkor abban is igazad van, hogy a gondolat felvetõjének kell a saját(?) "elméletét" kidolgozni. Ehhez viszont sem a tudásom sem a szorgalmam nem elégséges.(Magyarul hülye vagyok hozzá.)
Szerintem a dimenziók kérdése tisztán elvi síkon, mint matek probléma, vizsgálható, ebben az esetben viszont a tiszta euklideszi megközelítés kevés,(abszolút mennyiségekkel dolgozik) mindenképp megasabbrendû megközelítés kell. Éppen ezért elképzelni sem lehet, mivel mi 3D s lények vagyunk és a képzeletünk nem alkalmas a probléma közvetlen (grafikus)leképezésére.
Viszont, ha a dimenziókat a fizikai világ történéseihez rendelem, akkor az irányokat a távolságokat, a mozgásokat, a teret fizikai történésekkel vizsgálom, és ekkor ezek relatív mennyiségek lesznek. Einstien relativitás elméletei ezért zseniálisak, mert pontosan ezt csinálta az öreg. Csak nem ment elég messzire el. Viszont nem is mehetett, mert nem voltak meg az eszközei hozzá(+ellene ment az akkori tudományos közgondolkodásnak. Nem is ezért kapott Nóbel díjat.) Ma viszont a szuperszámítógépek, és a szupergyorsítók korában már folyamatban van a tudományos gondolkodás megváltozása.(részben már + is történt.)
Talán nemsokára be lehet vezetni a "relativisztikus geometria fogalmát".
Ebben a vonatkozásban a kockás kérdésedet Pld. úgy tenném fel, hogy extrém nagy térgörbületben milyen alakúra növekszik egy konyhasó kristály? Vagy több tíz TeV os energiaszinteken milyen az anyag szerkezete?
Érdekes, hogy a részecske fizikusoknak új mennyiségeket kellett bevezetni, Pld a spin, a "szín" ésígytovább, mert a meglévõ mennyiségekkel nem lehetett leírni a valóságot.
Szerintem öt, tíz éven belül nagy durranások lesznek a tudományban.