Wow! Végigolvastam a dolgozatot, és megerõsített abban a fixa ideámban, hogy az idõ nem önálló fizikai entitás, hanem az oksági rend (kauzalitás) következménye. Ez persze következik a rel. elméletbõl. de nem közvetlenül ebben az összefüggésben értelmezve.-Ha az idõ abszolút értelemben is relatív, akkor ez kötelezõvé teszi a tudományos szemléletváltást, ami elhozza az új fizikát.- Ami a leghasznosabb, az korlátoz a legjobban- Ez pedig Occam borotvája, amely kimondja, hogy az egyenértékû megoldások közül a legegyszerûbbet kell elfogadni. Ez az elv gyakorlatilag kikerülhetetlen. Nélküle a tudományosság viszazuhanna az alkímia zagyva elvonatkoztatásaiba.-De-Occam borotvája óhatatlanul az emberi gondolkodás zsákutcájába is vezet minket. (Antropomorfizmus-Embermértékûség) Kénytelenek vagyunk a belakott fogalmaink alapján gondolkodni. Ez pedig leszûkíti a megértés lehetõségeit is. ( próbáld egy kétdimenziós lénynek megmagyarázni a gömböt.- pláne, ha mozgásban metszi az õ kétdimenziós világát. azt érzékeli, hogy a létsíkjával történõ érintkezése pillanatában egy pont keletkezik, amely egyre táguló körré növekszik, amely, mikor elérte a metszéspont maximális rádiuszát, zsugorodni kezd, majd egy ponttá válik, azután eltûnik. A kétdimenziós univerzum lakója a harmadik dimenziót, mint idõbeni változást élte meg, és máshogy nem is értelmezheti, mert a fogalmi rendszere a kétdimenziós gondolkodás evolúciójának terméke.) -Így vagyunk mi, a saját emberi létünk által meghatározott fogalmi rendszerünkkel. A valóság pedig sokrétûbb, mint az emberi tapasztalás extrapolácója.