Az igaz,hogy mindig van egy határ ami alá nem mehetünk az entrópia miatt.
De ha jobban utána néznél a munkásságomnak, akkor látnád,hogy mi a koncepció. Abból indulok ki,hogy találtam egy állandó mintázatot a véletlen halmazokban. Úgy is mondhatnám,hogy a mi világunk egy hatalmas fraktál, amiben egyes elrendezéseknek nagyobb a valószínûségük, másoknak kevesebb. Ha van rendszer a véletlenekben, akkor ezt ismerve kevesebb információval is le tudjuk írni a halmazt. Nem sokkal ugyan.
Az így elõállított információ halmazban, szintén fellelhetõek az adott mintázatok. Tehát, rekurzív módon ezen is végre hajtható ugyan ez az eljárás.
A véletlen csupán egy illúzió, bármely véletlennek tûnõ elemsorozat megfelel egy olyan kökemény függõségi szabálynak ami alól nem tud kibújni. Ami egyetemes ebben a világban, ez a valószínûségi "szabály" minden adatra rá illeszkedik, sõt, minél nagyobb a rendszer entrópiája annál jobban illeszkedik.
Olyan ez mint a kocka játék, ahol kettõ kockával dobsz.
A 6-os sokkal nagyobb valószínûséggel áll elõ mint a 2-es vagy a 12-es.