Azt el kell ismernünk,hogy nagyjából két féle tudós van.
Az egyik agyontanult, csak a könyvekbõl élõ, kényelmes meleg szobában okoskodó, könyvetíró fajta, aki mindenkinél okosabbnak képzeli magát, esetleg néha van is mire.
A másik fajta tudós, a garázs tudós, aki reggeltõl estig, amíg az idelye engedi, a garázsában fúr farag, heggeszt, lexikai tudása elmarad a szobában ülõ társaitól mert ideje nagy részét saját tapasztalat szerzésre szánja, nem lexikai tudás felhalmozására. Területén, a garázs tudós, specifikusabb és nagyobb tudással rendelkezik, gyakorlati tapasztalatokkal. Egy prototipus, találmány, termék megszületésében a garzstudósok játszanak aktív szerepet, DE ugyan a szoba tudósok elmeéleteit, könyveit is felhasználva, hogy amit már más felfedezett, ne kelljen újra felfedezni.
Tehát mindenki egymás vállán áll, mint newton is mondta. Õ neki sem a kisújából pattant ki minden, csak azért láthatott olyan messzire mert óriások vállán állhatott.
Manapság a garázstudósokat nem kellõképpen ismeri el a társadalom, pedig a távoli és közelmúltban is õk vitték elõrébb a társadalom technológiai fejlõdését. Hiszen nem elég csupán elmélkedni a holdra szálláshoz, azt meg is kell alkotni. Kísérletezni kell, és az sajnos úgy megy, hogy több hibás feltételezésbõl, próbálkozásból, egyre finomodva következtetünk a helyes megoldásra.