Egy román mérnök, Aurel Persu tervezte és építette 1923-ban Németországban. A repülõgép-aerodinamika fejlõdését felhasználva úgy vélte, hogy az autózásban is lenne értelme a nagy sebességgel való biztonságos közlekedésnél az légellenállás csökkentésének. Az 1920-as és 30-as években aztán egy ideig népszerû volt az aerodinamika az autótervezõ mérnököknél.
Mindenki tudja, hogy az alu vagy a rozsdamentes acél lenne a megfelelõ a karosszériának, de akkor
1.nem lehetne eldobható szarokat gyártani
2.drágább lenne és nem lehetne eldobható szarokat gyártani
3.a divat és a bankok abban érdekeltek, hogy eldobható szarokat vegyél
Ott volt az Audi A2 és ott van az A8. Mindkettõ alumíniumötvözet (a tiszta alu nem éppen ideális teherviselõ elemnek, mert kegyetlenül lágy). De mi is a probléma velük? Elõször is az alumínium ötvözetbõl készült autók drágák, mivel a nyersanyag és a megmunkálásuk sokkal nehezebb. Másodszor nem túlságosan ivódott bele a közismertbe (pedig elvileg ha jól rémlik anno benne volt a kémia tananyagban), de az aluötvözet is hajlamos a korrodálásra, ha más fémekkel szennyezik a felületet (a legdurvább hatást a higany váltja ki). Ezért az Audi mûhelyekben általában külön garázs, vagy legalábbis légmentesen leválasztott szerelõállás van az alu Audiknak, a nekik való szerszámokat pedig zöldre festik be, és szigorúan tilos ezeket "hagyományos" autókhoz használni. Ezek után nem csoda, hogy tömegautó nem nagyon készül aluötvözetbõl...
A rozsdamentes acél szintén iszonyú drága dolog, ezért megint csak a prémium kategóriában láthatsz ilyesmibõl készült autókat (hozzá kell tenni, hogy megfelelõ felületkezelésekkel csaknem teljesen megoldható a korrózió problémája, erre is vannak példák - itt azonban megvan az a gond, hogy a felület sérülése (pl. baleset) esetén a védõbevonaton "lyuk" lesz, és a korrózió utat talál magának).
A darwini elmélet bebizonyította, hogy azok az igazán sikeres tömegautók, amelyek olcsóak (ie.: olcsó nyersanyagból, könnyen gyárthatóak, és egyszerû szerkezetûek), olcsó a karbantartásuk, és megbízhatóak. Ilyen volt például a VW Bogár.
Az utolsó dolog a fejlõdés, a különféle kényelmi és biztonsági fejlesztések, amikre az ember vagy igényt tart, vagy nem. Az autópiac elég nagy, szvsz mindenki tud(na) magának megfelelõ autót vásárolni, ha akarna. Viszont egy 20-40 éves autó már olyan kategória, ami a mai utakon már inkább csak kedvtelésbõl van jelen (rosszabb esetben a lecseréléséhez szükséges pénzhiány miatt), kivétel az öreg sport vagy luxusautók...