Függesszünk fel három szál egyenlõ tömegû, egyenlõ hosszúságú 1 mm2 keresztmetszetû acélszálat egy kaloriméterben.
Függesszünk 100 kg terhelést az elsõ szálra, a másodikra 10 kg-ot
a harmadik maradjon üresen.
Mérjük meg a hõmérsékletüket és a szálak hosszát.
Majd 1 fok celziusszal csökkentsük a kaloriméterben a hõmérsékletet és várjuk meg, amíg kiegyenlítõdik.
Kiegyenlítõdött hõmérsékleten mérjük meg a szálak hosszát.
Azt tapasztaljuk, hogy a lineáris hõtágulási tényezõ értékének megfelelõ mértékben mindhárom szál hossza rüvidebb lett.
Igen, ám! De energiát vontunk ki és a rövidüléssel 100 kg-ot és
a másik szál 10 kg-ot emelt fel!
Vagyis a hõenergiától független munkát végzett!
Energiát termelt plusszban!
Ha zárt folyadéktérrel, vagy gáztérrel megismételjük a kisérletet
ugyanezt az eredményt kapjuk!
A hõenergia mennyiségétõl független nagyságú energiát "termel" a
hõmérsékleti zsugorodás.
Ez lehetetlen lenne az energia megmaradási tétel értelmében.
Miután, a valóságban a lineáris hõtágulás bizonyítottan léztezik,
kizárja az energia megmaradási tétel helyességét!