Az egyidejûség sem az igazi.. Ezt megpróbálom nagyon hétköznapi példával elmondani..
Két egymással párhuzamos tengelyen mozgó IR-t
egy harmadik "megfigyelõi" rendszerbõl vizsgálva azt
látjuk, hogy az egyik "megelõzi" a másikat.
Ez akár a sztrádán is megeshet, amikor elöttünk
az egyik sávban az egyik autó, "megelõzi" a másik sávban
lassabban haladó autót..
Igen ám! De a lassabb autó egy kék-fehér mintás,
radarral felszerelt járgány, amelyik pont a megengedett maximum sebességgel halad. (:) pech)
A másikban viszont van egy precíziós vevõ, a radarhullámok vételéhez, és tudja az utas, hogy pontosan
mekkora a rendörségi radar frekvenciája.
Közismert tény, hogy mivel távolodik a radar forrástól,
számára az általa vett jelek hullámhossza nagyobb annál,
mint amit a rendõrök a saját autójukban mérnek,
a frekvenciája is alacsonyabb a rendõrök által mérhetõnél.
Közismert eddig?
Akkor gondolom az is közismert, hogy ha a száguldozó
mérõmûszerét a rendszeréhez kpépes (az autójában) pont
akkora relatív sebességgel mozgatná hátra felé, amennyi
a két autó sebesség különbsége, akkor õ is pontosan
ugyanazt a hullámhosszot, ill. frekvenciát mérhetné, mint a rendõrök a saját autójukban.
Ez is érthetõ és világos.. hiszen akkor a száguldozó autóban a mérõmûszer állna a rendõrautóhoz képest.
Ja és a lényeg: ehhez a hatalmas frekvencia eltéréshez képest parányi, és szinte mérhetetlenül kicsiny a két autó fedélzeti óráinak sebesség eltérése,
ami az eltérõ sebességükbõl adódik.
Nos, igen..
Azt hiszem eddig mindenki ismeri a jelenségeket.
Csak mily' meglepõ: Albert Einstein nem ismerte.. és így az egyidejûségi számításoknál egyszerûen figyelmen kívûl hagyta a frekvencia(ill. hullámhossz) megváltozását.
Tette ezt annak ellenére, hogy a relativisztikus idõlassuláshoz képest sokkal nagyobb a hullámhossz