A példa jó, a következtetéssel nem teljesen értek egyet.
Ez a tágulás abban az esetben okozhat gondot, ha képesek kilépni a lufi-világukból.
Ha az _egész_ világuk tágul(és vele együtt minden törvényszerûség), és képtelenek kilépni belõle, akkor nincs probléma, a macik elméletei megállják a helyüket a világukban.
Ha csak lokálisan tágul a rendszerük(csak a lufi, de a világegyetem nem) , és ez a tudomásukra jut, akkor valóban kiderül, hogy az eddigi megfigyeléseik mehetnek a kukába.
És még a nyakukba is szakadt a probléma, hogy akkor az õ világuk miért is tágul?
Párhuzamot vonva a valósággal:
Ha a mi világunk tágulna, mondjuk az atomok közti tér kezdene nõni, kvázi ritkulna az anyag, akkor tapasztalnunk kellene a fénysebesség változását. Nem tapasztalunk ilyet.
Akkor vagy nem tágul, és akkor probléma megoldva, vagy tágul, de a fény sebessége pontosan ugyanilyen ütemben gyorsul, de akkor erre soha nem fogunk rájönni...
Mindenesetre semmi ilyen drasztikus, világot alapvetõen befolyásoló hatásról nincs tapasztalatunk.
"Észrevesszük valahogyan az idõfaktor változását, vagy mérési hibának tekintjük a ráutaló mérési értéktartomány szélsõ értékeinek leolvasását?"
Észrevesszük, sõt, beleszámítjuk, amibe kell. Lásd mûholdak atomóráinak utánállítása. Máshogy telik az idõ ott fenn.
De nem ilyen kúszás-jellegû, lassú változás ez, hanem nagy tömegek téridõ-görbítõ hatása.