Azt hittem, hogy a cenzúra láttán neked is világos milyen sokat érhetne akorlátok nélküli értelmes beszélgetés. Furcsa, hogy nem erre ébredsz rá, hanem még mindig a kekeckedés vezérel. Miért? Mi az oka annak, hogy a kekeckedést magasabb prioritásúnak kezeled mint az értelmes beszélgetést?