hmm, dehát a rácsában kialakuló igen erõs hidrogén-kötések azok, amik nem esnek szét, nehezen bomlanak fel, és ezek szolgáltatják azt az iszonyat erõs kölcsönhatást molekulák között, ami még a követ is szétfeszíti. Emellett nagy helyigénnyel rendelkezik, ezért nagyobb térfogatot kap.
az energiát a kõ szétfeszítésére itt a molekulákat összetartó kölcsönhatások tartalmazzák, az a nyomás amit a kõ kifejt a vízre miközben az növeli a térfogatát nem elég a molekulák közötti kölcsönhatás legyõzésére.
tényleg úgy néz ki a dolog mintha sántítana, ebben egyetértek veled, és már bebizonyosodott, hoy vannak dolgoka amiket a mostani törvényekkel nem lehet megmagyarázni, pl. az elektron pályája, mozgása, ami úgy néz ki attól füg, hogyan akarjuk megmérni... volt egy kísérlet, hogy ha úgy kezdtek neki a mérésnek, mintha hullámot akarnának mérni, akkor az elektron hullámtulajdonságokat mutatott, beszélek most a kis résen való áthaladásról ahol tipikus hulláminterferencia mezõket kaptak eredményként, aztán, ha pedig úgy álltak hozzá a méréshez, hogy az elektron részecske és úgy próbálták ezt bebiztonyítani, akkor meg részecsketulajdonságot mutatott, itt pl. egy nagyon finom rugóra rögzítették ezt a kis rést, és az elektron nem mutatta tovább a hullámtulajdonságokat, hanem szóródott mindenfelé mint vmi részecske. Az útját azóta sem lehet semmiféle leírással megmondani, mert egy olyan anyagnak ami hullám és részecske egyszerre, egyszerûen nem tudjuk kiszámítani az útját, ergo idõben a pontos helyét sem, csak ha megnézzük.
Itt jött még egy érdekes kísérlet, ami a kvantum-elméletekhez vezetett, hogy az elektron tulajdonságai nem függnek a helytõl, idõtõl, hanem attól, hogy megmérjük-e õket vagy sem... errõl nem tudok, sokat Spektrumon láttam róla filmet, abból emlékszem egy kevésre.
Na, de lényeg a lényeg, hogy szerintem ami hiányzik ezekbõl a törvényekbõl, az az a szemlélet, amit a többi tudomány már felfedezett, de a fizika még nem olvasztotta magába. Tehát, energia megmaradás fennáll a víz repeszti a követ részen is, az ott lévõ többlet munkát a víz molekulái közt lévõ másodrendû igen erõs kölcsönhatás állja. És az szerintem nem igaz, hogy akármekkora tömeget szét lehet ezzel repeszteni.
ha egy óriási egybefüggõ fémtömb repedésébe raksz vizet és megfagyasztod, nem repeszti szét, hanem a repedésbõl felfelé kitüremkedik a jég. Ha pedig egy egybefüggõ fémtömb közepébe rakod a vizet és megfagyasztod, ha megfelelõen nagy a tömb, a nyomás ami a víz térfogat változása miatt a vízre hat olyan nay lesz, hogy nem engedi kialakulni az össze ilyen hidrogén-kötést, a víz nem fog teljesen megfagyni, minél lejebb viszed a hõmérsékletet, annál lasabban mozognak a molekulák, annál eyszerûbben veszik fel a rácsszerkezetet, de hs elég nagy tömböd van akkor nem fog megfagyni a víz. Kísérlettel nem hinném ezt meg lehetne csinálni, hiszen honnan szerezzenek az emberek óriási egybefüggõ erõs tömböt, hogyan juttassanak a közepébe vizet, az anyag sértése nélkül és hogyan figyeljék meg, tényleg folyékony marad-e a víz.
Én egyszerûen csak azt mondom, hogy bizonyos fizikailag nem összeillõ problémáknak kémiai mayarázata van. Pl. nem érvényes a tömegmegmaradás törvénye itt:
szódabikarbónát szórok sósavba, megmértem pontosan a sósav és a szódabikarbóna tömegét, összeöntöttem õket, lemértem a keletkezõ oldat tömegét és kevesebb, mint a kezdeti anyagok össztömege... pedig a magyarázat, csak annyi, hogy kémiai reakció ment végbe és gáz távozott a rendszerbõl.
Persze ezt mindenki tudja, és nem akadnak fenn ezen a példán, de tény, hogy itt más tudományból kapott ismeretet is alkalmazni kell.