A félreértések elkerülése érdekében a topic-nyitó példában, homogén acél szálakat említettem.
A bevitt és kinyert hõenergia mennyiségétõl függetlenül alakul
az emeléssel végzett munka.
Az acél vagy más "elemi" rács esetén, még a molekuláris erõkkel,
és fõleg nem kémiai energiákkal sem kell számolni.
A magyarázat pedig rendkívûl egyszerû: sem a rácsszerkezet váltásában,
átalakulásában lévõ energia, sem a rács hõenergia készlete sem
jelenik meg az elvégzett munkában. Egyszerûen a megmaradási törvények megfogalmazása helytelen.
A terhelés eltorzítja a rács alakját. Ha ezt a torzulási energiát
nem "vesszük ki" akkor az egyenlegben nem jelenik meg. Hiszen mindvégig feszített marad a rács.
Az energia felvételének és leadásának nagysága sem függ a terheléstõl,
hiszen a terhelés nem befolyásolja az anyag tömegét és calorikus tulajdonságait a tapasztalt mértékben.
Az más kérdés, hogy ha a nyomás(húzás) hatására jelentõsen megváltozna
pl. a fajhõ értéke, akkor magyarázatot adhatna a jelenségkörre.
Nos, ilyen mérvû változással nem találkozhatunk. Viszont a törvényeket felismerõk figyelmét elkerülte minden ilyen jellegû, létezõ, de nem látszó hatás.
Így nem csoda, hogy hihetetlen vakon, ostobán, általános érvényû törvényt mondtak ki úgy, hogy még az ellenkezõje sem igaz önmagában.