Látom két érdekes jelenség értelmezése okoz gondot.
Kezdjük a rugalmassággal:
Nyomjunk össze s úton F erõvel egy rugót, kössük össze platina huzallal és tegyük bele egy vödör savba.
Azt tapasztaljuk, hogy akár egy évvel az összenyomás után, és attól függetlenül, hogy ezalatt az év alatt ezerszer megváltozott az összekötött rugó hõmérséklete, a savbani oldáskor, a kémiai hõn kívûl
megjelenik az E=F*s energia hõ formájában.
Mit mutat ez a kisérlet?
Csupán azt, hogy a rácsszerkezet eltorzításával végzett munka
attól függetlenül, hogy a torzítás közben munkát végzett-e vagy éppen negatív munkát végzett a rugó,
mindenképpen pozitív hõenergia szabadul fel belöle a savas oldáskor.
Hiszen a feszített rácselemek kevesebb ionizációs energiával mennek oldatba a nem feszített társaikhoz képest.
Így a rács torzítási energia mindenképpen pozitív, többlet hõenergia
formájában jelenik meg.
Ezért a hõtágulás vagy zsugorodás által végzett rácstorzítás is mindenképpen pozitív hõenergiát termel, akár végeztettünk munkát a rács torzítása közben akár nem.
A lebegtetés.
E=F*s munkát végez az aki F erõvel s úton mozgat valamit.
A garvitációs F erõ a lebegõn s=0 hosszon nem végez munkát, mondjuk.
Ezért nem kell az asztalon heverõ almán munkát végeznünk, mondjuk.
De tényleg így van ez? Mi van akkor ha m tömeget leejtünk?
Akkor g=dv/t=9,81 m/s2 gyorsulással esik lefelé és így dI=dv*m impulzus mennyiség változást biztosít a gravitáció. Ami dI=m*g*t = F*t alakban is leírható. Vagy akár dI = ds*m/t alakban.
Azaz ha ezt az impulzus mennyiséget zéró elmozdulás mellett
átadjuk a lebegõ tömegnek, akkor nincs hagyományos értelemben vett munkavégzés.
Ezt teszi az almával az asztal is. Atomjainak hõmozgásával folyamatosan, ezt a dI impulzus mennyiséget adja át az almának.
Tehát újabb "rés a pajzson", munkát végez az asztal az álló alma
tartásával.
Vagyis megint oda jutottunk, csak más utakon, hogy a jelenlegi megfogalmazás szerint munkát végzünk ott, ahol nem, azaz a lebegtetés
munkába, energiába kerül és ugyanakkor
nem végzünk munkát a megfogalmazás szerint akkor, amikor a valóságban impulzusok milliárdjaival emelgeti az alma részecskéit az asztal, az asztal saját hõenergia készlete rovására.
Persze mi már tudjuk, hogy az almára ható gravitációs impulzusok viszont az almával közölnek energiát, amit átad az asztalnak, hogy az
asztal a gravitációval szemben végzett munkájára pazarolt hõenergiáját visszakapja.
Persze ebbõl az energia körfolyamatból mi csak azt látjuk, hogy
nincs energia folyamat.
Így senkinek nem jut eszébe polarizálni és kinyerni ezeket az energiákat.
Informatika és tudomány
