Poroszokkal játszom, nagyon belemélyültem, bár attól félek, nehézségi szintet kicsit alacsonyan hagytam, mert 1750 körül lassan meglesz minden kikutatható reform. Persze hódítani való még akad. De nem vagyok megalomániás, egy egyszerû Nagynémet egységet akarok, ami kb. lassan meg is van, ha az meglesz, jöhet a Német-római Birodalom dicsõségének visszaszerzése (Itália és Szicília), majd egy frank Birodalom (Franciaország). Ehhez jól alakulnak a dolgok, asszem, Lengyelországgal (amely iszonyat belendült, kiûzte a törököket az egész Balkánról) nagyon erõs baráti szövetségben vagyok, és Angliával is jóban vagyok, ez a kettõ elég. Egy bánatom, hogy ezért cserébe Lengyelországnál marad Nyugat-Poroszország, az istenért nem akar megválni tõle, akármit ajánlok.
Ha meglesz a Frank Birodalom, megregulázom Spanyolországot, felszabadítom (és így persze lekötelezem) Portugáliát. Ha ez is megvan, kénytelen leszek Lengyelországot is megregulázni, mert nagyon az élre törnek, és rengeteg kis államot leigáztak, köztük Magyarországot, Görögországot -- ezeket felszabadítom, és Lengyelországot pedig visszakényszerítem az eredeti határai mögé. De ez még nagyon-nagyon messzi terv.
Jelenleg 1750 körül lassan meglesz a német egység, csak sajnos Svédország benyomult északon a Benelux államok területére, így vele is tengelyt kell majd akasztanom, amihez pedig semmi kedvem nem lett volna... Hármas szövetségben vannak Spo, Fro és Svo, így ha borul a bili, egy nagy világháború törhet ki. Szóval fegyverkezem.
Indiában a Maratha birodalom megdöntve, nagy-nagy nehézségek, pénz és emberáldozat árán, amiért cserébe évekig nem adóztathatom még õket, annyira forronganak, de hát ez van, a junkerek erõltették a gyarmatszerzést, azért az import luxuscikkekbõl is szép, bevétel van, csak küzdenem kell a kalózok ellen is. Erõs szövetségben vagyok a Mughal birodalommal. Amerikában az Irokézek ellen rohantam, elfoglaltam a három tartományukat. De ha Európában kitör a háború, itt is elszabadul a pokol, spanyolokkal és franciákkal vagyok körülvéve. Ráadásul az indiánok annyira fejletlenek, hogy évekig tart még, hogy kikötõt építhessek, és bevételem legyen a luxuscikkekbõl -- ezért jelenleg nem adóztatom õket, hadd fejlõdjenek.
Spanyolország nemrég felbontotta velem a kereskedelmi egyezményt, és Unfriendly-re váltott, azt hiszem közeleg a világégés. Csak elõbb a német egységet be tudjam fejezni, maximum két év ég. Ha Franciaország jó ideje barátságtalan már, de még kereskedünk, illetve az utóbbi pár körben szövetségi ajánlatokkal bombáz, amit nem tudok mire vélni, de értékes katonai technikákat akar cserébe, amit a háború elõestéjén hülye leszek megadni neki. Ha õk nem indítanak támadást, megvárom, míg kifejlõdik nálam a jaeger egység, modernizálom a seregemet velük és frei-korpsokkal, és magam indítok háborút.
Köztársaságban vagyok, mert ez szükséges a legminimálisabb lázadozáshoz (mind az alkotmányos, mint az abszolút monarchia alatt mérgesebbek az emberek). Cserébe a választók négy évenként a nyakamra ültetnek egy csoport tehetségtelen arisztokrata minisztert, amelybõl legalább egyet mindig le kell váltanom, mert vagy nem ért a munkájához, vagy még csak ront a dolgokon. Visszasírom az abszolutizmust, de ennyi lázongó néppel az csak álom marad.