Én sem akarom itt erõltetni a témát, így csak két megjegyzést fûznék hozzá.
1. Nem tekintem hülyeségnek vagy csõlátásnak, ha valaki elvi okokból vásárol vagy nem vásárol valahol/valamit. Máshol (szerencsésebb sorsú országokban) ennek megvan a kultúrája. Kár is ezzel itt többet foglalkozni, de hülyeségnek nyilvánítani bizonyos vásárlói magatartásokat (en bloc, lényegében látatlanban), nem tûnik csõlátásnak? Nem vitatkozni akarok (és nem is az én vásárlási szokásaimról van szó), csak nem értek egyet az ilyen jellegû általánosítással.
2. Szerencsére én még ismerek olyan üzleteteket (bár inkább a múlt idõ lenen indokolt), ahol tényleg a vevõ az elsõ, nem próbálják átverni az embert, esetleg az eladó és a vevõ beszédbe is el is beszélgetnek egymással, ha ráérnek. Régen nem csak törzshelye volt az embernek, de törzsboltjai is, kölcsönös bizalommal az eladó és a vásárló között. Persze ez ma már sokak számára utópiának tûnhet. De ezúttal nem kifejezetten ezt hiányoltam, csak a felvetett témáról jutott eszembe, és természetesen nem is szoftverboltokra gondoltam.