Tales még nincs meg, de rajta a listán, Encharted talán az elsõ box cím amit bontatlanul vettem, de még nem volt a gépben. Egyszerûen azért mert mostanában Lost Odyssey 114 órája után nem vágyom jRPG-re.
Eternal a világ legfurább RPG-je. Nem mondhatom rá, hogy zseniális, mert rengeteg hibája van /nem programhiba, hanem kivitelezési/, viszont az sem igaz rá, hogy bûn rossz.
Grafika rendben, nagyon szép... szinte Miyazaki szerû.
Zene abban az esetben rendben, ha nem gyûlölöd Chopin zenéit... ha a
falra mászol tõlük, akkor 4300 CSE-re kerüld el a játékot.
Harcrendszer már nem az igazi... kissé túl "árkád". Jómagam a hagyományos körökre osztott Lost Odyssey-ben is használt harcrendszert kedvelem, mert szeretek gondolni és nem csak buttonsmashingelni.
Sztori egyik részrõl oltári gyerekes, másik részrõl meg oltári komoly... nagyon paradox az egész.
Karakterek közül nehéz megszeretni bárkit is, annyira gyerekesek... Falsetto kedvelhetõ talán egyedül. Polka és a kis seggdugó Beat hanga is már iszonyat irritáló. A belga pedofilok biztos élvezik ezt a gyereknyihogást, de engem kifejezetten idegesített.
Az ellenfelek A.I.-ja nem túl sok... BOSS-ok viszont egész ügyesek, párszor megizzasztott 1-2. Az enemyvel az a legnagyobb baj, hogy kevés féle van belõlük és azok is oltári gagyik. Ráadásul van, hogy 3x is találkozol 1 fajtával, csak MÁS a színe. Ultragáz.
Még annyit, hogy helyenként erõsen unalmas a játék... ha meg betévedsz a titkos helyszínre a vége fele /ahogy én is tettem/ ott meg 5-6 órányi vérveríték következik és azt sem mondom, hogy ejj de megéri.
Hogy beszerezd-e az Eternalt? Nehéz kérdés. Ha éppen nincs más amivel toljad és érdekel Chopin élete, érzései, gondolatvilága, akkor ne habozz. Mint JÁTÉK szerintem az Eternal egy közepes alkotás.