nem tudom miért, megpróbálom újra linkelni azt a részt...
Az egyszerû attraktorok fix pontba jutnak, vagy periodikusan ismétlõdnek.
példa egyszerû attraktorra:
ha egy súrlódásmentes inga mozgását ábrázoljuk
koordináta rendszerben felvesszük a kilengés helyzetét (mondjuk x tengelyre) és a sebességét (y tengelyre)
ekkor a képen egy hurok lesz, ami állandóan ismétli önmagát
ha belevesszük a súrlódást is, egy spirált kapunk ami a nyugalmi pont fele halad
A különös attraktor ezzel szemben sose ismétli önmagát és nem ér fix ponthoz sem.
Egy végtelen hosszú vonal (ami nem metszi magát), véges területen (mint a fraktál is tulajdonképpen)
Az elsõ Edward Lorenz nevéhez fûzõdik, 1963-ban rajzolta a nevét viselõ attraktort, melyre 1971-ben figyeltek fel igazán.
Õ az idõjárás szabálytalanságát és hosszú távú elõrejelzését vizsgálta. Tõle ered a Pillangó-hatás: "Egy pillangó szárnycsapása okozhat tornádót Texasban?"
vagyis a kis input változás nagy output eltérést okozhat, de ebbe nem mennék bele részletesen mert több káosz elmélet topik is létezik...
a lényeg: Lorenz olyan rendszert keresett amiben szintén megfigyelhetõ a káosz
ekkor bukkant a vízkerékre, amibe fentrõl folyik a víz, a dézsákból pedig lassan kifelé
ha gyorsabban engedjük a vizet, egy bizonyos ponton már nem tud elég víz befolyni mert annyira felgyorsult a kerék, miközben gyors forgás miatt kevesebb víz folyik ki és a kerék forgási iránya megváltozik
ezt a mozgást a Lorenz attraktor ábrázolja (a "pillangó" két szárnya az egyes irányok)
Késõbb több tudós is talált különös attraktorokat a saját kutatási területén.