"Ha mohó voltál, valószínûleg szûkösen élsz következõ életedben. Ha férfiként tárgyként kezelted a nõket, nõként születsz újjá."
Számomra nagyon extrém a karama ilyen büntetõ mechanizmusként való értelmezése.
Sokkal életközelibb, és mindenki számára megfigyelhetõ, hogy a mohóság már abban a pillanatban magában hordozza a szûkölködést, amint az megjelenik.
Nagyon egyszerû példával: Egyszer semmi pénzem nem volt, és anyumtól kaptam egy ezrest. Nagyon örültem neki, mert így lett pénzem kajára, meg tudtam venni a buszjegyet, egy csokit is tudtam belõle venni. Szóval örömködtem. :)
Félretettem az ezrest a polcra, tíz perc múlva meg újra a kezembe került. Hirtelen elfogott egy olyan gondolat, hogy "Miért csak ennyit? Adhatott volna többet is. Ezen még egy doboz cigit sem tudok venni, moziba sem tudok elmenni rajta."
Aztán belémnyilalt, hogy valójában ez jelenti a szenvedést. A dolgokra lehet elégedetten, és elégedetlenül tekinteni. A mohóság már magában foglalja a saját bûntetését, az elégedettlenséget.