Ez volt a motiváció, mégis az szenved akit leszúrt. Ez nem motiváció, ez a felszín. Ilyenen felesleges agyalnod, a saját életeddel foglalkozz ne máséval.
Vagy másik az atombomba amit ledobtak Hiroshima -ra meg Nagaszakira, mindenki aki ott élt bûnös lett volna, és a karma akarta így, hogy kitalálják az atombombát. Háborukat is a "sors" akarta h kitörjön, vagy az emberek okozták. Ne elemezgesd, hogy így nem tudod elhinni vagy úgy. Ha nem fogadod el azt, hogy nincs véletlen akkor felesleges ezen törni az agyad, ha elfogadod, akkor meg azért nem fogod törni magad, mivel tudni fogod, hogy minden okkal történik. Nem kell neked kideríteni, hogy hol kik miért haltak meg, nem a te dolgod. Ez az egész nem arra való, hogy elkezdj katasztrófákat elemezgetni aztán meg hirdetni, hogy hajj de bûnös mindenki, ezt szektának hívják. A saját életeddel foglalkozz, arra alkalmazd ezt. De ha komolyan akarsz ezzel foglalkozni akkor olvasgass ilyen témájú könyveket. Úgyis rábukkansz a neked megfelelõre :).
Ez a karma végülis ellent is mond annak, hogy az emberek saját maguk irányítják "sorsukat" (mármint úgy, hogy közbe a feladatot kell teljesítsék). Tehát ha azt mondja, hogy annak oka volt, hogy térdenszúrták azt az embert, akkor az már "meg volt írva", nem az okozója akaratából történt.
Vagy rosszul értelmezem?
Rosszul. A karmát ne egy nagy szilárd valaminek képzeld el. Inkább mint valami folyékony folyamatosan változó dolgot. Ne helyezd ki a dologt, az okozója saját akaratából szúrta le, hogy is mondjam....a karma csak a helyzetet teremtette meg, hogy létrejöjjön az esemény, de még ettõl nem volt biztos, hogy bekövetkezik a bûntett, dönthetett volna másképp is. Azt szokták mondani, hogy ha az ember megindul a lejtõn lefelé, akkor nagyon könnyû begyorsulni és tovább haladni lefelé. Benne is ott volt a hang amely mondta neki hogy ne tedd meg, de már annyira tele lehetett gyûlölettel vagy akármivel ami rávitte, hogy azonnal elnyomta a hangot. A karma nem determinál, a helyzeteket megteremti ahol bizonyos dolgok történhetnek, az hogy mi tröténik a te döntésed, az egy másik kérdés, hogy a döntés lehetõsége nem merül fel benned, elég kényelmetlen dolog ez az egónak, totál összeomlás lenne (a döntés beismerésével) az amit eddig tett, felipített a saját önigazolására.