Hogen egy kis kunyhóban éldegélt a nagy hegyek lábánál. Egy napon négy vándor szerzetes érkezett a környékre, s egyikõjük engedélyt kért tõle, hogy kertjében tüzet rakhassanak maguknak éjszakára.
A tábortûz mellett Hogen akaratlanul is tanúja lett a szerzetesek vitájának, amelyet a szubjektivitásról és az objektivitásról folytattak. Közéjük telepedett hát, és így szólt hozzájuk egy ülõalkalmatosságnak használt sziklára mutatva:
– Itt van ez a nagy kõ. Nos, szerintetek ez elméteken belül vagy azon kívül létezik?
– Buddhista nézõpont szerint minden a gondolat objektivációja – felelte az egyik szerzetes –, úgyhogy megkockáztatom: ez a kõ csupán gondolataimban létezik.
– Szörnyen nehéznek érezheted a fejed – jegyezte meg erre Hogen –, ha egy ekkora követ cipelsz benne.