Buddha nem a tétlenségre tanított, hanem a semlegességre.
A mester mielõtt megvilágosodott fát vágott és vizet hordott, miután megvilágosodott fát vágott és vizet hordott. A világ nem változik meg, csak mi, a vágyainkból adódó szeretet és boldogság átalakul õszinte önzetlen szeretetté és boldogsággá. A szánkózást élvezheti egy, a gyakorlást folytató személy is, pusztán nem alakít ki iránta vágyakozást, és így ha nem szánkózhat, mert mondjuk nincsen hó, nem lesz boldogtalan :).