Én olyanra emlékszem, hogy még jómúltkor fantomlovag írt egy hozzászólást, amiben azt állította, hogy a gyilkosság nem minden esetben bûn, és erre egy buddhista történetet is fölhozott példának. Astustól kérdezõsködtem, aki a téma nagy ismerõje (:-), és ezt válaszolta:
"A történet, amiben nem a Buddha, hanem a bódhiszattva (vagyis Sákjamuni még megvilágosodása elõtt), ott nem megy senki pokolra végül. A történet lényege az, hogy a bódhiszattva 100% együttérzésbõl rántotta a tengerbe a leendõ gyilkost, ráadásul ennek azon következményét is vállalta, hogy pokolra jut. Mi több, nem azért tette, hogy a többieket megmentse a haláltól, hanem hogy az illetõ ne jusson hosszú hosszú idõre pokolra a gyilkosságokért. Amit pedig példáz, az az, hogy egy bódhiszattva együttérzésbõl még olyat is megtehet, ami a srávakák szemében helytelen."