[...] "A dolgok közepébe vágva, azt mondhatjuk, hogya jnaná-val ellentétben, ami valamiféle transzcendens tudást, illetve ismeretet takar, a vijnana ,a hétköznapi ismereteket jelenti. Azt az empírikus tapasztalatokból nyert ismerethalmazt, ami az anyagi világgal való érintkezésbõl fakad. Mint ilyen, mindig hiányos, szennyezett és tévedésekkel teli, hiszen illúzórikus alapokon álló világra vonatkozó ismeretekbõl áll. (Gondolok itt a megkülönböztetõ tudatosság mûködésére, ami részekre bontja a tapasztalati valóságot - általános értelemben szamszarára és nirvánára.) Míga vijnana ilyen változékony természetû, addiga jnana nem. Ugyan magában foglalja a világi ismeretek körét is, így a vijnaná-hoz tartozó ismereteket is, de mindezeken jóval túl is mutat. Ugyanis nemcsak a teljessegét foglalja magában, hanem ennek a teljességnek az ürességét is, és így eztakét ellentétesnek látszó minõséget egyesíti magában. A jnana elérésével, ahogy abban bennünket a szöveg megerõsít, nemcsak maga a tudat, de az egész létezés radikális változáson megy keresztül. Az összes felgyülemlett karma (én inkább tettkövetkezménynek hívom) ellobban, és ennek következtében a tudás birodalma (a dharmadhatu) egyesül a forma birodalmával (a rupadhatu-val). Ez rendkívül titokzatosnak hangzik, azonban elsõsorban arról van szó, hogy a tudat mozgásait felfüggesztõ gyakorló számára megszûnik a tapasztalati világ. Nem lesz képes tapasztalni semmit, hiszen az érzékszervi tudatosságok mûködését megállította. Ilyen mesterségesen stimulált deficiens létmódot tud okozni a nitrogénoxid belélegzése is, azonban ez nem biztos, hogy a tudás birodalmába röpíti a megmaradt tudatfragmentumokat. Nézzük azonban mit mond errõl maga a szöveg:
"Mahamati, háromféle tudás (jnana) van: Világi, Világon-túli, és Transzcendens. Namármost, a világi tudás (laukika-jnana) a bolondokhoz (ezek a közönséges emberek) tartozik, az éretlenekhez, és az összes filozófushoz, akik ragaszkodnak a lét és nem-lét dualisztikus szemléletéhez.
A világon-túli tudás (lokattara-jnana), a Sravaka- és a Pratyeka-buddhákhoz tartozik, akik az állandóság állapotában leledzenek, miután elvetették az individualitás és az általánosság fogalmait.
A transzcendens tudás (lokottaratama-jnana), a Buddhákhoz és Bodhiszattvák-hoz tartozik; és [ez] mentes a lét és nem-lét dualisztikus szemléletétõl, miután ez, a nem-keletkezés és nem-pusztulás állapotának belátásából bomlik ki, és az olyan dolgok szemléletébõl, amik nem pusztán látszatok (vagy képzelet szüleményei), és az éntelenség [ego-talanság] elérésébõl, ami a Tathágatha állapot végsõ jellemzõje." [11]" [...]