A tegnapi beszélgetés kapcsán fel lett vetve a fiatalabb generációk nevelésének kérdése. Pár gondolat ehhez kapcsolódóan: Én globálisabb problémának tekintem, ami nem feltétlenül a családokból fakad. Nézzük csak: médiák hangoztatják mér gyerekeknek is, hogy rajta legyél sztár, valósítsd meg önmagad meg hasonló marhaságok, munka területén a munkaadók úgy alkalmazzák zömében az emberkéket, mintha a fiatalság érdem lenne, nem múló állapot. Felbomlott az a szamárlétra rendszer ami régebben volt, hogy kezdõként fiatalként a létra aljáról kezded, majd idõvel léphetsz följebb addig pedig zömében idõsebbek irányítanak. Ez és a családok összetartása is tudat alatt is követelményként állított fel tiszteletet idõsebbekkel szemben. A fene hatalmas szabadság meg, ami hozzá lett vágva a fiatalokhoz létrehozott egy fogjuk meg a dolgok könnyebbik végét magatartást, ha a hazámban nem kapok olyan lehetõséget amilyet akarok, fogom magam és lelépek, minek tennék erõfeszítéseket, ha könnyebben is lehet....Az idõsebbek, akik most szülõk nemigazán tudják hogy neveljék ilyen hatások és ilyen változások után a gyerekeiket, hiszen alapjaiban más volt az a rendszer, amiben õk nevelkedtek, nem hagyatkozhatnak semmilyen tapasztalatra amelyet "otthonról hozhattak" volna. Felmerül a "helyes értékrendekre neveljem a gyerekeket vagy a jelenlegi életre?" kérdése, ami alapjában gáz, mert ennek a két szemléletnek egyezni kellene. Sok esetben eltûnõben van a fiatalság erény, nem múló állapot meg érdekelvû szemlélet munkáltatók részérõl a tisztelet és megbecsülés az idõsebb korosztályok felé, amibõl hosszú távon sztem nem kicsi problémák lehetnek. A fiatalok is lehetnek okosak, ahogy nemegy az is, csakhogy még nincs meg bennük az a fajta életbölcsesség, amelyet az élettapasztalat alakít ki az emberben és így döntéseik lehetnek okosak, de nem valószínû, hogy bölcs döntéseket hoznának. Munkahelyek szempontjából is látható ez, cégek alakulnak és baromi hamar "tönkre is mennek". Hiányzik a hosszútávú bölcs gondolkodás, a nem törelmetlen gyorsan meggazdagodni hozzáállás. A bölcs, türelmes vezetés, elõre gondolkodás, élettapasztalat ezen és más területen is nélkülözhetetlen lenne, csakhát kiktõl tanulják meg a fiatalok, ha már fent kezdik, nem lent a fenti idõsebb, bölcsebb embereket példaként szemlélve, tõlük tanulva? Huh, egyszerre kb. ennyit, most nincs több idõm, hogy bõvebben kifejtsem. De ne értsd félre, nem irigység, inkább szülõként aggódás íratja ezt velem. Kiktõl tanuljanak a fiatalok helyes és bölcs gondolkodást, ha nincsenek és adott esetben el sem akarják tûrni az idõsebb segítõ és fiatalos túlkapásoktól (melyek életkorból adódnak) védõ idõsebb õket irányító és segítõ "kezeket"?