Hát most sikerült jó pár értelmes gondolatot írnod, meg szerintem nem sok mindenkit zavar, hogy ide írtad, úgyhogy itt válaszolok is.
Ha valakit zavar ez a kis kitérõ, akkor kimoderáltatom.
Én úgy gondolom, hogy egy fiatal pályakezdõnek ugyanúgy nehéz munkát találnia, mint egy nyugdíj fele közeledõ embernek.
Azok vannak elõnyben, akik már rendelkeznek munkatapasztalattal az adott területen, és még jó pár évig alkalmazhatóak.
Ha jobban érdekel ez a téma, akkor nekem az egyik kurzuson volt egy ilyen tételem: "Az idõsek társadalmi marginalizációjának okai, és a megszüntetés lehetséges módozatai. Reszocializáció.", amihez egy érdekes tanulmányt kaptunk feldolgozásra:
'SZÉMAN ZSUZSA - Ki az idõs? – Az öregedés különbözõ
szempontjai'
Netrõl le lehet húzni.
A cikkbõl kitûnik, hogy amit írsz, itt magyarhonban a munkáltató diszkriminációja az idõsebb korosztállyal szemben nem hosszú távon fog problémát okozni, hanem már most is problémát jelent, együtt a magyar lakosság katasztrófális egészségügyi állapotával, ami a fiatalabbtól az idõsebb kor felé haladva egyre csak romlik.
Azt nem tudom, honnan veszed, hogy felbomlott ez a szamárlétra rendszer, komolyabb (értsd: profitorientált) cégeknél szerintem pályakezdõre senki nem bízna fontosabb pozíciót hacsak nem nagyon tehetséges. Ez szerintem régen is így volt, bár ilyen gazdasági helyzet mellett tényleg nagyobb szerepe van a kapcsolati tõkének.
De az, hogy a "fiatalok fent kezdik" szerintem egy elég ostoba kijelentés.
Ha valaki itthon nem tud elhelyezkedni, akkor nekem logikusnak tûnik, hogy máshol próbálkozik, fõleg ha még fiatal, így van erre lehetõsége. Nekem is van pár ismerõsöm, akik a rezsit alig bírták fizetni, napról napra éltek, miközben minden lehetséges úton próbálkoztak olyan állást találni, ahol normálisan megfizetik õket. Nem jött össze, ezért kimentek Angliába, és ott jól élnek, megfizetik õket, félre is tudnak tenni. Pedig az egyik 2-3 évig volt óraadó egy középiskolában, és így is szûkösen élt.
A szülõk amúgy mindig az õ szüleiktõl kapott értékeket adják át a gyerekeiknek, úgyhogy szerintem fölösleges ezen dilemmázni. Nincs olyan, hogy "na most én életre nevelem a gyerekeim, nem a helyes értékrendre", mert ahogy a szülõ él az számára a helyes értékrend is egyben, ezek nem szétválaszthatóak. Mindenki hozott anyagból dolgozik. :)