Azt még lehagytam, de nekem nagyon szúrja a szemem, hogy manapság az idõsebb emberek között nagyon sokan elvárják a pusztán életkoruk alapján szerintük nekik kijáró tiszteletet.
Egyrészt alapvetõen értelmetlen egy embert pusztán jelenlegi fizikai állapota miatt tisztelni. Ha az életkorának puszta ténye miatt fordulsz valakihez kiemelt tisztelettel, azzal nem teszel mást, mint elsöprõ jelentõséget adsz magának az idõnek, és konstatálod az idõ feletted való mindenhatóságát. Mondjuk elismersz egy számszerû rendszert, ami az idõ múlására építkezik, és ebben a rendszerben kiemelt rangokat ismersz el, ahol az idõnek nagyobb számszerû értékéhez hozzácsatolod a tiszteletet. Szóval van itt nekünk az idõre, mint elvont fogalomra építkezõ rendszerünk, amihez hozzácsapjuk a tiszteletet mint másik elvont fogalmat, amely életkor tisztelete nagyrészt a halál közelségétõl való félelmen nyugszik. Értelmes ez a rendszer? A tisztelet pusztán a tudásra, bölcsességre vonatkozik.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy manapság a tisztelhetõ tudás és bölcsesség, ami órával meg stopperrel nem mérhetõ, nagyon sok idõs emberben ugyanúgy nincs meg, mint fiatalban, ezért a tisztelet kor alapján való leosztása értelmetlen.
Az élettapasztalat nem tiszteletre méltó önmagában, de a tudás, ahová ez vezethet, vagy amire a tapasztalatot be lehet váltani, az igen.
A tapasztalás önmagában rengeteg hamis következtetést és tévképzetet rejt, ezért az élettapasztalat nem más, mint ezeknek az érzékleteknek a felhalmozása. Ami ezeket a tapasztalásokat megszûri, és nem érzeteket, hanem valóságot tapasztal, azt hívhatod bölcsességnek. Ez a rosta a tapasztalás mögött, ami a tisztelet alapját képezi, és nem mutat semmiféle összefüggést életkorral.