Én is így gondolom , minden érzést meg kell érteni.
Ha fáj a fogad ne feltétlenül arra gondolj, hogy most ki fog hullani vagy lyukas, miért ne gondolhatnád azt, hogy ezáltal az érzés álltal regenerálódik? Az emberi agy képes ilyen jellegû dolgokra, elhitetni önmagával olyat, ami "igazából nem úgy van". Persze itt jön szóba az ,hogy mi az "igazából" szó jelentése...mindenkinek más.
Amúgy egyszer-kétszer kipróbáltam, hogy medddig bírok ülni a fehér fal elõtt törökülésbe és azt vettem észre ,hogy a falon mindenféle olyan dolgok jelentek meg amit más nem láthatott.Gondolatok voltak amik a saját fejembõl jelentek meg, ezek után mégjobban koncentrálni kezdtem a falra hogy eltünjenek. Idõ után eltüntek és egy olyna érzés hatalmasodott el rajtam, mintha átléptem volna valami más világba.MInd a felfogásomban, mind pedig emberileg megváltoztam akkor, csak nagyon sok energiát felemésztett és nem bírtam tovább ,meg egy idõ után erõltetettté vált.Legalábbis én ezért hagytam fel ezzel.Amúgy nagyon sok gyerekkori emlék eszembe jutott ekkor.
Úgy vagyok már ezzel a meditációs gyakorlattal, hogy ha az élet úgy hozza, hogy nekem már csak ez maradt ,akkor végigcsinálom.Viszon addig amíg van még mit tapasztalni az életben, addig ezt feleslegesnek tartom, ez a végsõ stádium a tudás elnyeréséhez, vagy megértéséhez.