nem olyan régen beszéltem egy keresztény úrral körülbelül egy órát, a móriczon.
nem volt elvakult ember, számomra abszolút tiszteletre méltó módon többé-kevésbé a logika oldaláról próbálta megfogni a kereszténységet, miután felismerte, hogy én is igyekszem így tenni. én ezzel szemben a buddhizmus látásmódjával igyekeztem felvértezõdni, végül nem igazán tudtuk meggyõzni egymást. nekem is maradtak kérdéseim.
az alapvetõ tétel az volt, hogy hiszek-e Istenben, aztán meg, hogy milyen természetû a hitem, hogy elfogadom e az Istent úgy, mint élõt, létezõt, személyiséget, aki különféle dolgokra ebbõl kifolyólag képes, ilyen a szeretet.
Ti, mármint akik elmélyültetek valamennyire a buddhizmusban, hogyan válaszolnátok erre?