Buddha már jogosan mondhatta, hogy ezek a dolgok nem léteznek, de számunkra, akik még ragaszkodunk ezeknek a képzeteknek a létezéséhez mert magyarázatainkat erre alapozzuk, még léteznek. Ennek köszönhetõen születünk meg újból és újból és gondoljuk azt, hogy ezek, abból kifolyólag, hogy mi újjászületünk, léteznek. A megvilágosodott tudat ezen a láncolaton felülemelkedik. Valahogy úgy érzem, hogy a létezés fogalma nem annyira egyszerû, mint ahogyan elképzeljük. A buddhizmus ezen a téren (is) ugyanazt tanítja, mint amire manapság a kvantumfizika enged következtetni. Hogy nincs objektív univerzum, és ezért objektív létezés sincs, ezt csupán a szubjektív univerzumaink szuperpozíciója adja, amelyek azon pontokon érintkeznek, hogy az egész ne váljon paradoxonná és véletlenszerûvé. Így a szemlélõdõ természete a legfontosabb.
Legalábbis nekem ez jutott eszembe a következõ történetrõl. Lehet, hogy nektek egész mást ad.
Az írástudó Csang-cso tiszteletét tette Hszi-tang mesternél:
- Léteznek-e a hegyek, a folyók és maga a nagy föld? - kérdezte tõle.
- Léteznek - felelte Hszi-tang.
- Nem igaz!
- Melyik csan mesterrel találkoztál?
- Csing-san mesternél jártam, és bármirõl kérdeztem, azt mondta, hogy nem létezik.
- Van családod?
- Feleségem és két gyermekem.
- Milyen családja van Csing-sannak?
- Csing-san egy öreg buddha - háborodott fel az írástudó -, ne rágalmazd õt, mester!
- Ha valaha olyan családi állapotba kerülsz, mint Csing-san, akkor majd én is azt mondom, hogy nem léteznek. Csang-cso fejet hajtott.
Informatika és tudomány
