A szó eredete: "avant garde": francia katonai mûszó, jelentése elõörs.
A fogalom meghatározása: az új, minden eddigi hagyománytól tudatosan eltérni akaró mûvészeti irányzatok összefoglaló neve a 20. század elsõ felében.
Céljuk: már nem a látvány valamilyen mértékû visszaadása, hanem a dolgok mögött rejlõ gondolati tartalmak érzékeltetése és ehhez a mûvészet hagyományos eszköztára nem megfelelõ!
Törekvéseik, eszközeik:
* Hagyománybontás: a régi értékek teljes lerombolása vagy átértelmezése
* A mûvészi formanyelv radikális megújítása minden mûvészeti ágban
* A teljes emberi és mûvészi szabadság megvalósítása – a konvenciók hiánya
* Társadalomformáló programjuk is van, mert az emberek tudata másképp nem alakítható át
* A mûvészeti ágak közelednek egymáshoz (a film hatása igen erõs); interart jelleg.
Témaválasztás: A 20. századi ember megváltozott élete, elidegenedettsége, létminõsége, az embert fenyegetõ veszélyek vagy az elõtte megnyíló lehetõségek.
Ebben erõsen érezhetõ a korabeli polgári filozófiák (pl. egzisztencializmus) és lélektani irányzatok (Freud, Jung) hatása.
------
Akkor a zenérõl, amirõl ez a topik is szólna. Nem csak a metálról és rock zenérõl (mondjuk elsõdlegesen) szólna ez a topik, hanem elektronikáról (ha itt létezik a rengeteg mûfaj ellenére), jazzrõl, ambient jellegû zenékrõl és teljesen elborult noise dolgokról is, a szimfónikus, zenekaros muzsikák mellett.
Kialakulásának idõpontja a mozgalommal párhuzamosan definiálható, de a mozgalom végével (véget ért?) a zene nem szûnt meg, hanem tovább élt, elõször csak zeneszerzõk körében. A '80-as évek közepe táján a svájci Celtic Frost elindítja a fent nevezett esztétikai minõséget, majd a '90-as évek középen kiadja elsõ és egyetlen albumát a norvég Ved Buens Ende. Ezzel a jazzes, progresszív lemezükkel beírják magukat a történelembe és máig õk az egyik legnagyobb név az irányzatban. Az õ fejtágításuk közben / után sorra alakulnak olyan zenekarok, mint pl az Ulver, az Arcturus, a Sigh, akik máig legendák.
Fontos leszögezni, hogy az avantgarde nem mûfaj, hanem egy extrém irányzat. A zene teljesen kötetlen, a minimalista próbálkozásokon át a kibernetikus elektro-metálon át a free jazzt a progresszív rock zenével ötvözõ dolgokon át a karneválos, kabarés death metalon túl az indiánzenés kísérleti rockig mindent felvonultat az irányzat. A mûfaji határokat a végtelenig feszítik az elõadók (vagy szétrombolják), szabályokat, konvenciókat nem tisztelik és nem foglalkoznak velük (ellentétben a progresszív [prog. itt: mûfaj] zenészekkel): mindezt egy felsõbb, masgasabb kifejezési lehetõség érdekében, ami akkor igazán élvezhetõ és értékes, ha mégsem öncélõ zajongás, hanem komplett mûvészi értékekkel bír, amit az átlagember képtelen felfogni és értékelni.