Semmi gond, ez a vita lényege. Ha nem is gyõzzük meg egymást, megismerjük más életfilozófiáját, gondolatmenetét, tapasztalatot szerzünk, elgondolkodunk rajta. Nekem meg az én filozófiám természetes a környezetemben.
Tudom, hogy nem fogunk meggyõzni téged, látszik hogy igazából hiszel benne. Én pont az ellentéte vagyok ennek, nem hiszek, és nem is látom szükségét belekapaszkodni a képzeletbe. :)
Az életben ugyan úgy élünk, de te abban a hitben élsz, hogy mi nem lehetünk boldogok, és örökké bûnhõdni fogunk ez miatt.
Én tudom, hogy az nélkül is boldog vagyok, és az összes vallást úgy formálták, hogy leginkább be tudja fogadni az ember! :D
Nem fogjuk meggyõzni egymást.
De attól, mert nem tudunk minden egyes lépcsõfokot az evolucióval, élet kialakulásával kapcsolatban sem, nem vethetjük el.
A tudományt szándékosan hátráltatták, de a papok mégis tudtak nagyon sok mindent valószínûleg, azt is hogy a föld (valószínûleg)gömbölyû, csillagászatban is ismertek voltak, a napfogyatkozást is a hit erõsítésére használták ki (tudták elõre, hogy mikor lesz).
A reformáció is csak az eszköz volt, valahogy vissza kellett hódítani az embereket (azáltal, hogy a katolikus tanok egy részére azt mondja, hogy felesleges).
Én nem tudok ebben hinni. Aki megpróbál gondolkodni az életen, az elutasítja Istent szerintem. Nagyon kiváncsi lennék, ha megnéznéd a "Világokon át" címû sorozatot, meg tanulnál agykontrollt, mi lenne a véleményed errõl.