Én 2007 júliusában tölthettem egy hetet Erdélyben, azóta is sokat gondolok vissza rá. Ki tudja, mikor jutok el oda még egyszer...
Gyönyörû emlékeket õrzök a tordai hasadékról (sziklafalból csöpögõ forrásvíz, nagyon finom), a kolozsvári Szent Mihály székesegyházról, Gyilkos tóról, Békás szorosról (térdig gázolni a Békás patakban), Gyergyószentmiklósról (életemben elõször éreztem azt, itt szeretnék élni, "ha nagy leszek"), Csíksomlyóról (magyar lobogó a Nagy-Somlyón) és a Szent Anna tóról, illetve környékérõl (kis kápolna, Mohos-tõzegláp) kötõdnek. Meg kell említenem a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, Marosvécs (Wass Albert síremlék, Helikon-asztal), Ratosnya (egyik utastársunk itt született, innen fútta el a szél a távoli Somogyországba), a világháborús emlékmû Kézdivásárhelyen is nagyon tetszett.
Hajdúsági vagyok, szeretek itt élni, pláne hogy Erdély közelebb van, mint az osztrák határ
bracsek: ha az emlékeim nem csalnak, Csíkszereda és Kézdivásárhely közt valahol az út mellett van egy emlékmû (székely hõsök emlékmûve), vele szemben pedig egy "sírkert", sok-sok fejfával, rajta különbözõ magyar városok neveivel. Ismered, tudod hol van ez a hely egész pontosan? Mert oda mindenképp szeretnék visszamenni, akár ha csak egy nap erejéig is...