Én elég messzire visszavezettem a családfámat -bár bizonyára ez sem jelent túl sokat származástani értelemben-, mégis a számomra belátható idõn belül ilyen értelemben "tiszta" vagyok.
Egy etnikai csoport, ha több mint hétezer nem kevert génállományú egyedbõl áll, meg tudja õrizni eredetiségét. Ehhez azonban az is kell, hogy idegen! betelepülõk, vagy háborúk más rasszhoz tartozó katonái ne rontsák le, ne hígítsák fel ezt az etalont. Valahogy nálunk ennek veszélye sokáig (talán most sem) nem állt fenn, a minket meghatározó gének erõteljesen ma is megvannak.
Az én beírásaim lehet valakiknek fájnak, de ez itt valóban nem amerika (nem "népolvasztó" tégely/téboly/). És igen, a magyarok szeme elé is akarom tolni az SG-t, meg a nem magyarok szemét is "ki akarom szúrni" vele. Egyik esetben a nemzeti öntudatra való ébresztés a célom, míg másikban az, hogy lássák "azok", vannak még "vérmagyarok", kik nem hallgatnak, nem hallgattathatók el, s nem is bégetnek a nyájjal. A nyájat megnyírják (sarcok), késõbb kinyírják. De ebben a nyájban -mert ez Noé/Utapistim/Manu/Deukalion nyája-, úgy ahogyan a magukkal vitt állatoknál, az emberek között is vannak "oroszlánok", tudással és erõvel felruházottak, királyok. E királyi nép ma is létezõ, s nem is kellett kiválasztani, kiválasztottak anélkül is, mégha nagy részük nem is tud róla. Bennünk a csíra. Ha kissé "szennyezett" is, ha kihajt, s szárba szökken, a minta megmarad, s újra teremni/teremteni fog. Jó fa jó gyümölcsöt terem, s hiába a másító-, a sémítõ(semmítõ) szándék, tisztulni kezd.