A dio2 lod-ot azért hoztam fel példának, mert patchrõl patchre egyre inkább elmozdultak az egysíkúsítás irányába, ezzel próbálva rávenni a játékosokat a csapatjátékra. Eredmény: semmi. Ugyanúgy runolás van játék helyett, csak csíter cuccban rohangál mindenki.
A p&p rpg valszeg nagyon jó, de általában se idõ, se társaság nincs erre, leginkább mindenki már csak számítógépen játszik ilyet, ezért is nézem számítógépes játék szemszögbõl az egészet.
A PvP NWN persistent worldben is (alap)téma volt, sokszor ez alapján léptettek életbe korlátozásokat, nehogy egyik jobb legyen mint a másik. Csak épp ezzel meg rendes játékban (PvM) szívott nagyon.
Én szeretem ha az általam játszott karakter egymaga is képes boldogulni. Jó, egy harcos ne nyitogasson csapdákat, de a kasztjának korlátai közt legyen teljes. Mert az gáz hogyha a fél pálya elõl futni kell, mert nincs ellenük semmid. Ha mondjuk mágus vagy, más spelleket készítesz be élõholtas pályán mint élõk ellen (fingert pl. felesleges), de megvan a lehetõséged hogy másik pályán átrendezd a kiosztást, és ez sztem jó.