Abban szerintem nincs vita, hogy egy nyögdécselõ, enni, inni, magától WC-zni nem tudó egyén, még az ellenségeinek sem kívánná azt, amin ilyenkor a hozzátartozók, de legfõképpen saját maga keresztülmegy. Bizony van egy határ, amin túl az emberi élet már annyira nem nevezhetõ emberinek, hogy sokan engedélyeznék a halált.
Szerintem a törvénymódosítás útjában két dolog áll:
1. A hozzátartozó és beteg viszony. Ez pedig kétoldalú. Lehet, hogy a beteg szörnyen érzi magát, elvesztette a ragaszkodását az élethez, tudja, hogy meg fog halni, nem akarja a családját ezen keresztül vinni, viszont a hozzátartozók minél több idõt szeretnének tölteni a beteggel, még akkor is, ha az egy vegetáló test. Hosszú és bonyolult folyamat elfogadni valami hozzánk közel álló elvesztését, legtipikusabb szerintem a kitartunk a végsõkig, bármi csoda történhet. (Számtalan példa van arra, amikor a hozzátartozók kitartása segítette a beteget életének meghosszabbítására, ritka esetben megmentésére.)
Hogyan válogatja ki valaki, ki az aki csak hamar feladta és aki tényleg mindenen kersztül ment.
Legyen akkor a törvényben olyan kiegészítés, hogy eutanázia jár, de csak azoknak, akik már átestek 20 radio és kemoterápián, 3 mûtéten, és legalább két évig gyógyszert szedtek? Vagy csak azoknak, akiknek csak 3 hónapjuk van hátra?
A másik oldala, ami sajnos jelen van, hogy hozzátartozók akarhatják a halálát a betegnek. XY bekerül a kórházba, otthon összeesett, tüdõrák, végsõ stádium. Hozzátartozó azt mondja, legyen eutanázia, mer ez meg az. Nagy a biztosítás. Csak a kaját ette már otthon. Az orvos meg ezzel a tudattal végezze a dolgát. Igaz ez viszonylag szûrhetõ volna ha eutanáziás kérelmet kéne aláírjon a beteg, amíg él. Nade akkor meg, aki hirtelen lesz cselekvõképtelen, korántsem jó megoldás mindig a hozzátartozóra bízni a egy ember életét.
2. Az orvosi hivatás, szerintem piszkosul megváltozna. Az még hagyján, hogy orvosokat lefizethetnek, hogy hamisítsanak eutanáziás kérelmet, és öljenek meg valakit, már legálisan. Szerintem az orvosokra nehezedõ stressz, ami ma is megvan, hiszen ma is meghalnak betegek orvosok keze alatt, és hiába mondja valaki, hogy nem a te hibád. Te turkáltál benne, akkor történt valami, nem tudtad helyrehozni. Kész. Menj és magyarázd ezt el a szülõknek, feleségnek, gyerekeknek. Erre még rápakolni a tényleges, akaratos emberölést, szerintem drasztikus hatással lenne. Nem tûnik pedig annak, odamész, hát már szegény nagyon ramaty állapotban van, nembaj, morfium túladagolás, csökken a légzésszám, kész. Most pedig gondold azt, hogy jót cselekedtél, hiszen annyira szenvedett. Kicsit nehéz ezt, a síró gyászoló rokonok közt. Akinek pedig egy csepp lelkiismerete is van, abban ez egy idõ után bizonyosan feldúsul. Ha másban nem az élettartamban biztos meglátszik. (Mostani orvos átlagéletkor 55 év)
Tolkien idézete szerintem idevág:
"Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét."
Természetesen nem azt akarom mondani itt, hogy jobb végignézni a haldokló utolsó szenvedéseit. Nem jobb. Azt akarom mondani, hogy egyik sem jobb a másiknál.