Igazad van. A rendes pasik végtelenül uncsiak! Magamról (is) tudom.
A rend, a jó, a helyes az sosem volt vonzó és legkevésbé sem vezet egyik sem a boldogsághoz. Egy elvhû, becsületes ember mellett csak szenvedés fog rád várni és megaláztatás. Elõbb-utóbb magával ránt valamelyik szent kereszteshadjáratában téged is. Gyerekeitek csórók, ámde büszke mártírok lesznek, akiket karóba húznak az elvtelen szerviensek seregei, hacsak a kilátástalanságtól és a depressziótól elõbb nem végeznek magukkal egy csendes téli estén az ütött-kopott zománcú kádban, egy bérház leghátsó zugában...