Lehet de nem annak szántam. És eredendõen Széchenyitõl származik ki a kimûvelt agyvelõben látta a haza boldogulását.
"A tudományos emberfõ mennyisége a nemzet igazi hatalma: Ezek statisztikája az ország legérdekesb – leginteresszánsabb – része. Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik a közerõt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erõ az emberi agyvelõnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje. Mi nagy erõ egy- vagy több százezer ember, fõ nélkül? Nézzük a történeteket a Duna folyta körül* 1828- és aztán 1829-ben. Nem a sok katona vívja ki a csatát diadallal, hanem a tábornok által jól elkészült s bölcsességgel vezetett bajnok. Nem annyira a fegyverhordók 5-600 ezres számátúl kell félni, hanem azon morale pondustúl – erkölcsi súlytúl – mely tán annyi ember közt hihetõleg rejtekezhetik. S mily természetes, hogy valamely háború kimenetelérûl annak mindég meg kell csalatkoznia, ki az ellenség számát s ágyúit veszi csak számba, nem pedig a hadinép mûveltségét s vezérinek eszét. – S azért bölcsen cselekszünk, ha – mint hajdan Karthágó Lakedaimónbúl hítt hadvezért, Szicília Athénébûl törvényhozókat, úgy mi is csak kevés idõ elõtt építõmestereket Olaszországbúl – ma mechanikusokat Britanniábúl hozatunk sat. S midõn szinte mindent mechanikai sarkigazságokra lehet végre visszaidézni, tagadhatlan, hogy a kormányozónak vagy fõvezérnek maga dolgában úgyszólván mechanikusnak – mûszerésznek – kell lenni, hogy alattlévõit jó sikerrel vihesse. Sokszor, ha csak oly szakácsok forognak a konyhában, kik elõbb sohasem fõztek, vagy csak úri kocsisok ülnek a bakon, ily javaslatot volnánk hajlandók adni: Bizony, hozassunk inkább valahonnan egy bölcset."