Volt egy ismerõsöm meg neki egy barátnõje. Együtt voltak. Vidámnak sosem láttam õket együtt, állandóan elégedetlenkedtek, s akár hogy probáltak egymás kedvébe tenni mégis szétmentek.
Ahogy a barátom mondta: tudod leültünk megbeszélni a problémáinkat, õszintén, aztán ígyekeztünk változtatni. Az elsõ hét mindig jól ment, a második már... a harmadikra minden visszazökkent a kiindulási pontba.
Végtérre be kellett látnom, hogy ennek így semmi értelme.
Más az alaptermészetünk, mások a terveink, másképp gondolkodtunk az élet dolgairól, a párkapacsolatról.