túlzottan gondolkodom és marha nehezen cselekszem, ezt hívják töketlenségnek formáltam is ebbõl egy idézetet:
"A túlzásba vitt gondolkodás a tett halála." nincs mirõl beszélni:S azon kellene változtatnom, hogy bátrabb legyek mindig (sajnos csak bizonyos hangulati állapotomban megy), legyen önbizalmam, cselekednem kéne és megragadni a lehetõséget, persze, ha van, mert az abszolút kerül engem, hiába agyalok, ha nem formálom át valahogy tettekre.
Egyébként ezenfelül mondom elvontan gondolkozom az egész témáról, mert számomra nem világos miért kéne ennyit szenvedni egy párkapcsolatért, számomra nem túl hízelgõek azok a dolgok, amiket ennyire túl bonyolít az emberi nép, gondolok itt az apró dolgokon való veszekedésekre és mondjuk párkapcsolatnál ezekre a bújtatott taktikázásokra és átverésekre. Na meg ez a szöveg, hogy "küzdeni kell, hogy megkaphasd az illetõt":D ezen mindig nevetek, ez nem háború és egy nõ nem tekinthetõ tárgynak mégis mindenki ezt a kifejezést használja.
Az én filozófiámban az ilyen kapcsolatok és a munka/harc két külön fogalom...