Hát... Elõször valami meglepõt tettem. Ettõl kibillen a tudata, egy pillanatra, ami elég. Kvázi "sebezhetõvé" válik a tudat (bár ez nagyon csúnya szó erre) Aztán beszélgettem. Az emberi pszihé valójában nem olyan bonyolult dolog. Pár perc után fel tudom mérni valakirõl, hogy milyen ember, azáltal, hogy pár célzott kérdésre, hogyan válaszol (nem az a lényeg, hogy mit) és figyelem a testbeszédét, gesztusait, mimikáját... Minden amit mond egy ember valamiféle reakciót vált ki. A legtöbben nem veszik ezeket észre, én figyelik, de én igen. Innentõl tudom, hogy mi tetszik neki, mi nem és persze olyanokat mondok ami tetszik.
Persze ilyet csak ritkán teszek. De abban az említett esetben, ez volt. Rég volt... Eszeveszett fiatalság. :)